Lakótelepen is lehet...

Igazi zenei csemegében volt részük azoknak, akik április végén ellátogattak a pozsony-ligetfalui Cik-Cak Centrumba. Itt rendezték meg ugyanis az immár hagyományos pozsonyi gitárzenei fesztivált, amelynek az volt a célja, hogy a fiatalok körében népszerűsítse a színvonalas zenét. A zenerajongók különböző hangszerek szokatlan társaságában találkozhattak a népszerű gitárral.

Az első napon napjaink egyik legjobb gitárpárosa, a Duo Melis mutatkozott be. A spanyol Susan Prieto és a görög Alexis Muzurakis a klasszikus gitárzenét mesterfokon képviselte. A kifejezőeszközök széles skálája, a tökéletes összjáték és dinamika a közönségnek a szó szoros értelmében még a lélegzetét is elállította, majd a koncert végén spontán vastapsban tört ki. A nagyszerű fiatal zenészek virtuóz játéka valósággal elbűvölte a nézőket.

Másnap a Vienna Bolling Projekt bécsi együttes mutatkozott be. Az öt fiatal zenész az ismert dzsesszzongorista és zeneszerző, Claude Bolling műveit mutatta be, amelyekben eltűntek a határok a dzsessz és a komolyzene között. A nézők kedvezően fogadták a klasszikus gitár és a dzsessz összekapcsolódását. A harmadik napon a fővárosban rengeteg érdekes rendezvény volt, s félő volt, hogy az emberek inkább azokat választják. Nem így történt. A jobbára fiatal érdeklődők telt házzal várták a szlovák–moldáv–magyar alkalmi együttest. Nagy sikerű koncertje bizonyította, hogy a klasszikus és a népzene, valamint a dzsessz nem áll messze egymástól. Marcel Comandant cimbalmos etnoelemeket vitt a zenébe, Stanislav Palúch hegedűművész és Robert Ragan bőgős a klasszikus zenét, Gyárfás István magyar gitárművész pedig a dzsesszt képviselte.

Az utolsó koncert jelentette a fesztivál csúcsát. Mária Hanyová énekes és Miriam Brüllová gitáros J. Rodrigez és M. de Falla gyönyörű spanyol dalait adta elő, a Duo Cordefiato pedig a klasszikus argentin tangó szépséget mutatta be M. D. Pujol és A. Piazolla művein keresztül. A fesztivál igazi csemegéje volt az a tangó, amelyet a kitűnő Viktoria Bolender és Karol Brüll adott elő. A közönség nem volt hálátlan, hosszan tartó tapssal jutalmazta a produkciót.

A négynapos gitárzenei fesztivál bizonyította, hogy lakótelepen is lehet művészetet népszerűsíteni, ha megteremtik hozzá a feltételeket és eljön a közönség.