Kreatív írásban is jók a pozsonyi gimisek

A hely szelleme már magában inspiráló volt, hiszen a 70 éves korában Pozsonyban elhunyt Grendel Lajos Kossuth-díjas szlovákiai magyar írónk szellemi és tárgyi hagyatéka vette körül a legtöbbször körben, csapatban alkotó gimnazistákat. Az ismert magyarországi drámatanárt is meghökkentette, hogy mennyien írnak még a 18 éveseink közül képeslapot, küldve azt nagyszüleiknek, barátaiknak, kedvesüknek. Az írás nemcsak önkifejezés, hanem terápiás eszköz, kommunikációs mód is, mely rákényszerít bennünket, hogy jobban figyeljünk gondolatainkra, azokat mélyebben átfésüljük, egy lenyomat az akkori érzéseinkről.

Diákjainknak a falon függő Grendel-fotókhoz először posztokat kellett kitalálniuk, amelyeket a képeken szereplők ma megosztanának az Instán vagy a Facebookon. Röpködtek a találó magyar, olykor angol „címek”, miközben fogalmuk nem volt a jelenlévőknek, hogy Grendelen kívül kiket is örökített meg a fotós lencséje. A rövid szövegek kezdtek hosszabbodni: először a kapott fotókhoz történetet, naplóbejegyzést kellett írniuk, majd a Grendel-művek címéhez borítót tervezni állókép formájában.

Grendel Lajos a legismertebb (cseh)szlovákiai magyar író nemcsak kis hazánkban, hanem Magyarországon, sőt azon túl is. Az elsők között volt, aki felvetette, hogy a csehszlovákiai magyar irodalomnak igazából nincs létjogosultsága, egyetemes magyar irodalom létezik, nem hitt annak határon túli voltában, sőt szorgalmazta a kilépést ebből az elvárásból. A foglalkozás csúcspontjához közeledve olyan kérdéseket, emberi sorsokkal kapcsolatos témákat kellett megfogalmazniuk gimnazistáinknak, amelyek akár egy regény témái is lehetnének, olyanokat, amelyek jelenleg őket is foglalkoztatják, de nem csak őket érintik.

A szavakon túl nonverbális eszközöket is segítségül hívtak, amikor a se Szlovákiában, se Magyarországon nem érzem magam magyarnak, el- és befogadottnak, vagy a szülői figyelem és szeretethiány, valamint a magány, a megcsalás és hűtlenség formái jelentek meg minielőadásaikban. Az utolsó percekben papír és toll helyett a mobiltelefonjukat használva regényrészleteket alkottak, majd olvastak fel elkápráztatva a két foglalkozásvezetőt.

Lehet, hogy egy új Grendel Lajos rejtőzik közöttük?

Iró Erzsébet tanár