Költészetnapi beszélgetés Nyitrán

A magyar költészet napja al- kalmából a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézetének vendége volt ápri- lis 9-én Mizser Attila költő, író, irodalomtörténész, az Irodalmi Szemle főszerkesz- tője, Nagy Hajnal Csilla költő, az online Irodalmi Szemle szerkesztője és Gyurász Marianna költő.

A felolvasással egybekötött beszélgetést Lomboš Kornélia doktorandusz vezette. A pályakezdésre vonatkozó kérdésre hasonló válaszok születtek: az írás a világ megismerésének sajátos módja és egyben önkifejezési lehetőség, amit az olvasmányélmények is tápláltak gyermekkortól fogva, ezenkívül mindhárman kiemelték a Pegazus-pályázatokat és a Szlovákiai Magyar Írók Társasága tehetséggondozó táborainak jelentőségét, melyek során nemcsak tapasztalt mentoroktól tanulhattak, hanem kortársaikkal is megismerkedhettek. A versírási szokások, módszerek eltérőek a három műhelyben. Nagy Hajnal Csilla gondolatfoszlányokat, relációkat jegyez fel hol papírra, hol a telefonjába, s amikor kinövik magukat, verssé alakítja, és gondos utómunkálatokat is végez. Ha jön a vers, akár egyetemi órán vagy vizsga előtti stresszes helyzetben is engedni kell. Gyurász Marianna általában nem halogathatja az írást, ha 1-2 napon belül nem ül neki, nem sikerül a szöveg. Mizser Attila viszont szöszölős alkat, hosszú időt szán egy-egy versre vagy kötetre, sokat bíbelődik a koncepcióval, kirakja a „bólyákat”, majd folyamatos átírások következnek, s csak a nyomdába adáskor engedi el a szövegeket. Arra is kitért, hogy a szerkesztői munka sokszor a költői invenció rovására megy. Az inspiráció is különböző a három költő számára: Nagy Hajnal Csillát a hétköznapi, de szokatlan helyzetek, emberi jellemek ihletik meg, Gyurász Mariannát konkrét vershangulatok – mostanában Izsó Zita versei – kerítik hatalmukba, Mizser Attila pedig szerkesztői munka közben olykor azon gondolkodik, ő milyen fénytörésben írná meg az adott problémát, ha pedig kreatív írás kurzust tart, a feladatmegoldások néha versenylázba hozzák.

Lomboš Kornéliát az is érdekelte, milyen ideális olvasót képzel el verseinek a három szerző. Nagy Hajnal Csilla belső elvárásrendszeréhez igazodik, nem állít gátakat, ugyanakkor baráti körében számos tollforgató van, akik azon túl, hogy egymás lelkes olvasói, rendre megosztják észrevételeiket is. Ugyanakkor fontosnak tartja a „laikus” olvasók figyelmét is, szívesen olvas fel szokatlan helyeken, ahol az utca embere is belehallgathat a verseibe. Gyurász Marianna gyakran kikéri a hozzá hasonló gondolkodású barátai, ismerősei véleményét, s az építő kritikát mindig megfontolja. Mizser Attila szerint az író igényli, hogy szakmai közbeszéd tárgya legyen, ami jelenthet inspirációt, de kudarcot is. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra is, hogy a kritika szinte iparrá vált, és ügyes kiadói menedzselés kell ahhoz, hogy egy könyv sok helyre eljusson.

A következő kérdéskör a környezet hatásait érintette. Nagy Hajnal Csilla összehasonlító irodalom szakosként a diplomamunkájával finisel, miközben szerkeszti az online Irodalmi Szemlét; e tevékenységek erősítik egymást és a versírást. Ugyanakkor időnként más területre kirándul: elkezdett dalokat írni és fotózni. Gyurász Marianna molekuláris biológiát hallgatott és doktoranduszi tanulmányainak végén jár, aminek hatását abban látja, hogy írás közben is szereti apró részletekre boncolgatni a dolgokat, kíváncsi az elemi egységek kapcsolódási pontjaira. A tudományos kutatást és az irodalmi alkotást összeegyeztethetőnek tartja. Mizser Attila mindennapjait az egyetemi oktatás, a szerkesztés, a szervezés, a pályázatírás tölti ki, szövegből szövegbe jár tehát, kevés ideje marad saját alkotásra.

Lomboš Kornélia rákérdezett, milyen tanácsokat adnának kezdő költőknek. Nagy Hajnal Csilla középiskolai irodalmi pályázat zsűritagjaként érzékelte, hogy sokan nem olvasnak kortárs irodalmat, amit nagy hiányosságnak tart. A folyamatos olvasás ugyanis biztonságot jelenthet egy kezdőnek. Ezentúl pedig mielőbb rá kell találnia a saját hangjára, aztán sokat kell írnia, húznia, toldania, pihentetnie és publikálnia. Na meg írótáborba járnia. Gyurász Marianna szerint is fontosak ezek a találkozások, de mindenekelőtt lényeges az olvasás és a világ zajlása iránti érdeklődés vagy kíváncsiság. Mizser Attila is a könyvek, olvasmányok hasznát emeli ki. Aztán kis célszinteket kell kitűzni: bekerülni egy-egy rangosabb folyóiratba, összeállítani egy kötetet, megtalálni a megfelelő kiadót vagy írói csoportot. Maga az írás azonban magányos műfaj: meg kell találni azt a hangot, ami a legjobban szól benne, s onnan dől el, hogy mire elég, beljebb léphet-e az irodalom sűrűjébe, vagy a peremről figyeli az eseményeket.

A nyitrai magyar tanszék rendszeresen szervez író-olvasó találkozókat és könyvbemutatókat, irodalmi folyóiratok lapszámbemutatóit, mivel oktatói fontosnak tartják, hogy a jövendőbeli tanárok és a kulturális intézményekben elhelyezkedő fiatal szakemberek tájékozottak legyenek az éppen zajló irodalmi folyamatokban, ismerjék és olvassák, népszerűsítsék a kortárs szerzők műveit. Az idei költészetnapi beszélgetés egy rendezvénysorozat nyitánya volt, amit egy prózaírókra hangolt beszélgetés követ a közeljövőben, ősszel pedig irodalmi folyóiratok szerkesztőségeinek bemutatkozása zár majd.

Zella Ágnes