Kit rejt Jadviga párnája?

A pozsonyi Comenius Egye- tem magyar tanszékének hallgatói a közelmúltban zajlott pozsonyi nemzetközi irodalmi fesztiválnak köszönhetően bekukkant- hattak Jadviga híres párnája alá, mivel Závada Pál mind az egyetem, mind a fesztivál meghívását szívesen fogadta.

Valaki a színházat, más a filmet, de talán a legtöbben egy könyv háttérmunkájának részleteit találták a legérdekesebbnek. Mármint a rendhagyó irodalomórán, nem a párna alatt. Ott talán inkább csak valamilyen homályos intimitással fertőzött alkotónyomokra bukkannánk, de ezt Polgár Anikó segítségével, aki a találkozón Závada Pál beszélgetőpartnere volt, sokkal egyszerűbben és korrektebb úton megtudhattuk magától az írótól.

Hány lefejthető „huzat” van egy írói életpályán? Vagy talán ami még fontosabb, mennyire lehet lecsupaszítani az olvasót és minél közelebb jutni hozzá azzal, hogy minél jobban felöltöztetünk egy művet, eltérünk a hagyományos viselettől, a nézőpont-váltogatások, a megszólalás és a hang sokszínűségével? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kaphattak választ az érdeklődők.

Az írói indulás nehézségeiről Závada elmondta, szerencséjére ő tényirodalommal, szociográfusként kezdte pályafutását. Legfőbb ihletését és kíváncsiságát egy 50-es évekbeli családi levelezés felfedezésének köszönheti. Irodalmi áttörésének a Holmi folyóiratot tekinti, ahova szintén non-fiction íróként hívták a 80-as évek végén. Az átkos korszak leáldozása viszont a történések hirtelen felgyorsulásával és az igazság sürgős és türelmetlen előrángatásának köszönhetően a televízió vette át a minőségi szociográfia helyét. De Závada valahogy mégis ott ragadt a Holminál, és a lap tavalyi megszűnéséig a szépprózai rovatot szerkesztette.

„Nehéz volt megtanulni egy másik nyelvet” – vallotta be az író. De azt is hozzátette, ebben a szerkesztői munkák sokat segítettek neki. Pályájával kapcsolatban meghatározónak találta kortársai stíluskeresését, a stílus formabontását, valamint a hagyományos történetmesélés felülírását. Nagy hatással voltak rá Parti Nagy Lajos és Darvasi László nézőpont-váltogatásai. Závada elmondta, hogy számára egy prózai mű mindig sokkal inkább film, mint színház. Ellentétben a színház egy nézőpontú kötöttségével, a filmbeli vágások, pozíciócserék és az elbeszélő identitásának sokszínűségét tartja fontosnak írásban megvalósítani. Az egyetem hallgatói nemcsak a könyvből, hanem a filmes adaptációból, sőt a drámai változatból is hallhattak, láthattak részleteket az előadás közben.

De nemcsak Jadvigáról esett szó a találkozón, hanem a 2014-ben megjelent Természetes fény című kötetről is. A fényképeket és szöveget egyenrangúan megjelenítő kötet mindkét alkotóelemet dramaturgiai pozícióba helyezi. Závada kiemelte a képek és a szöveg közt feszülő viszonyt, a valóság és az igazság megkérdőjelezését. A találkozóról elmondható, az egyetem hallgatói ismét megismerkedhettek a kortárs magyar irodalom egy szimpatikus és mosolygós gyöngyszemével.