Kiskutya karácsonyra

A kislányom most 12 éves, és szeretne kiskutyát karácsonyra. Nem akarom, hogy miután megkapja az állatot, rám szakadjon a kutyáról való gondoskodás. Megbízható gyerek, de nem tudom, a karácsony éppen a megfelelő időszak-e a kutyára, amikor sokat leszünk úton. Válaszát előre köszönöm

Jelige: Sokat leszünk úton

Minden bizonnyal nem a legmegfelelőbb időszak egy kiskutya ajándékozására a karácsony, ha már most ennyi problémát lát benne. A kislánya bizonyára elfogadja majd az érveit, s nem lesz csalódott, ha nem lesz kiskutya a fa alatt.

Korából ítélve, gondolom képes lesz elfogadni az észérveket. Ezért üljön le vele nyugodtan beszélgetni, s vegyék sorra a kutyus mellett és ellene szóló érveket. Kislányának először talán azt kellene tudatosítania, hogyan változna meg a napi programja, ha egy eb költözne a házba. Reggel mennyivel kellene korábban kelnie, naponta hányszor kellene kimenni vele sétálni, a lakásban mennyivel lenne több takarítanivaló. Nagyon fontos, hogy mindjárt a beköltözésétől kezdve kialakuljon a kutya napi programja, hogy minél előbb hozzászokhasson az új környezethez, az új emberekhez. Általában az első napokban mindenki elhalmozza szeretetével a kis jövevényt, mindent megengednek neki, nem szabják meg előre a határokat, s aztán később jön a nagy csalódás, hogy a kutya rendetlen, nem hallgat, állandóan ott tartózkodik, ahol éppen nem kellene.

Karácsonykor általában minden családban másképpen zajlik az élet, mint az év többi napján. Főleg, ha sokat lesznek úton, sok emberrel találkoznak, a kutyusban egy nagy káosz keletkezne: nem tudná, hová is tartozik, hol az otthona, ki az igazi gazdija. Egy kutya számára is megrázkódtatás, ha elkerül a mamájától, és főleg ha egy ennyire zilált környezetbe – ha csak átmenetileg is –, sok nehézséget okozna neki az alkalmazkodás. Ráadásul téli időszakban a gazdinak sincs kedve sokat kint tartózkodni a hidegben, a sétákat a minimumra csökkenti, s a kutyusnak nincs módja élvezni a szabadságot, lefutni a felgyülemlett feszültséget, elfeledni a régi otthont.

A lánya próbálja meg beleélni magát egy ilyen kiskutya helyébe, hogyan érezné magát. Mit kapna az emberektől, biztonságban érezhetné-e magát, mi feledtetné vele a saját mamáját és testvéreit? Aztán pedig a saját megváltozott helyzetébe képzelje magát, ha már boldog kutyatulajdonos lesz, hogy az ő élete hogyan változik meg. Mikor korán reggel, zuhogó esőben kell majd kimenni vele? Vagy mi lesz vele akkor, ha kirándulni megy? Olyankor kire bízhatja? Hogyan lehetne mindkettőjük igényeit kielégíteni, hogy mindkét fél boldog lehessen?

Kezdetektől fogva azon legyen, ha a lánya akarja a kutyát, akkor törődjön is vele. Ne csak játszótársnak tekintse, hanem egy olyan élőlénynek, akinek az ő gondoskodására van szüksége ahhoz, hogy élhessen. Ezért próbáljanak megegyezni, hogy a kiskutyát majd egy olyan időszakban kapja meg, amikor nem ennyire hektikusan telnek a család napjai, amikor minden a maga kerékvágásában zajlik, s a család minden tagja felkészült az új családtag fogadására. Nem elég, hogy csak a lánya akarja a kutyát, a többiek pedig eleve ellenzik, irtóznak még a gondolattól is. Ezért ha a lányával túl lesz majd a nagy beszélgetésen, üljön le az egész család, és közösen beszéljék meg, mi is legyen. Mindenki őszintén mondja el a véleményét, hogyan látja a dolgokat, szerencsés megoldásnak tartja-e egy kutya beköltözését a családba. Esetleg mindenki kifejtheti véleményét, miben tudna segíteni, ha kislánya éppen nem ér rá, vagy megbetegszik. Mivel a kutya egy idő után igazi családtaggá szokott válni, nem elég csak megtűrni, hanem el is kell tudni fogadnia mindenkinek. Csak akkor válhat örömforrássá a kutya a családban, ha szeretni is fogják.