Kisiskolák – nagy gondokkal

Az országban jelenleg 859 kisiskola működik. A csupán alsó tagozatot működtető magyar tannyelvű alapiskolák száma eléri a 129-et. A szlovák-magyar tanítási nyelvű kisiskolák száma pedig 21.

A vonatkozó rendelet értelmében legkevesebb 17 tanuló kell egy osztály működtetéséhez, a nemzetiségileg vegyesen lakott területeken már 12 diák esetén is létrehozhatnak osztályt. Ennek ellenére több járásában is működtetnek 11–14 fős osztályokat. Az oktatási intézmények fenntartásáért és működtetéséért felelős polgármesterek többsége eddig elzárkózott az iskolahálózat racionalizációjától, illetve az oktatási intézmények esetleges összevonásától, az alacsony diáklétszám ellenére is ragaszkodtak a jelenlegi helyzet fenntartásához. Panaszkodnak ugyanakkor, mivel a parlament döntése nyomán 2004. január elsejétől bevezetik az oktatásügy diákalapú támogatási rendszerét. Alacsony diáklétszám esetén ugyanis a támogatás összege is alacsony, a tantermek fűtése pedig ugyannyiba kerül, függetlenül az osztályok létszámától.

Ha az önkormányzatok vezetői továbbra is ragaszkodnak a csonka szerkezetű és a kevés diákot foglalkoztató iskolák fenntartásához, a község költségvetésében kell majd elkülöníteniük pénzt az említett iskolák fenntartásával és működtetésével kapcsolatos többletkiadások fedezésére. A polgármesterek dönthetnek ugyanakkor a pedagógusok elbocsátása mellett is. A tantestületek karcsúsítása az osztályok összevonását feltételezi. Az osztálylétszám növekedésével pedig a korábbinál nagyobb teher nehezedne a pedagógusokra.

Az osztályok összevonása további problémákat is felvet. A kisiskolák diákjainak jelentős hányada ugyanis roma származású. Mivel a roma gyerekek foglalkoztatása, nevelése és tanítása általában nagy gondosságot, odafigyelést és nem utolsó sorban türelmet igényel, a pedagógus szempontjából korántsem mindegy, hogy egyszerre 10–15 vagy 30 gyereket kell-e foglalkoztatnia, felügyelnie és szükség esetén fegyelmeznie. A jövőben könnyen előfordulhat, hogy a kisiskolák gazdaságos működtetése, a költséghatékonyság elvének betartása éppen az oktatói-nevelői munka színvonalának csökkenését eredményezi majd.

Az iskolák összevonása jelentheti ugyan a probléma részleges megoldását, de azt egyelőre senki sem tudja, hogyan oldanák meg a jövőben a gyerekek beutaztatását a környező településekről. A diák, ha a szomszéd település iskoláját látogatja, sokkal nagyobb megterhelésnek van kitéve, mint a lakóhelyén tanuló diák, hiszen reggel korábban kell elindulnia, délután pedig később ér haza, adott esetben jóval a tanítás után.

A kisiskolák bezárása ugyanakkor további problémával is járna. A felvidéki magyarság szempontjából súlyos problémát jelenthet, ha bezárják az egyetlen helyi magyar tannyelvű iskolát, mely fennmaradása esetén jelentős megtartó erőt képviselhetne. Egyrészt felerősödik a helyi fiatalok elvándorlási kedve, másrészt a kultúránk szenved csorbát általa. Jogosan merül fel tehát a kérdés, hosszú távon vajon mi lesz azokkal a felvidéki magyar falvakkal, ahol kultúránk megőrzéséhez jószerével csak az anyanyelvű iskola fennmaradása járulhatna hozzá.