2015 decemberében iskolánk, a Magán Szakközépiskola nagymegyeri részlegének két diákja – tanári felügyelettel – nagy útra indult a nem épp szomszédos Szerbiába.Novemberben találkoztunk a felhívással, melyszerint Szabadkán Himnusz- és Szózat-szavalóver-senyt szerveznek.
Kettős győzelem Szabadkán
![](/sites/default/files/styles/image_16_10_w400/public/lead_image/ujszo_14521546244415_76.jpeg.webp?itok=aFVpK9UU)
2015 decemberében iskolánk, a Magán Szakközépiskola nagymegyeri részlegének két diákja – tanári felügyelettel – nagy útra indult a nem épp szomszédos Szerbiába.
Novemberben találkoztunk a felhívással, melyszerint Szabadkán Himnusz- és Szózat-szavalóver-senyt szerveznek. Hosszas tanakodás után végül azok az érvek győztek, melyek a részvétel mellett szóltak.
325 kilométer állt a kis társaság előtt, amely kemény felkészülések után bizakodva vágott neki a körülbelül ötórás útnak. A négy utazó közül még egyikünk sem járt a Vajdaságban, így érdeklődve indultunkel. Mivel két határon keltünk át, és a verseny már a kora délelőtti órákban kezdődött, úgy döntöttünk, egy nappal korábban indulunk el, hogy a másnapi megmérettetésen már kipihenten vehessünk részt. Utazásunk élményekkel teli volt, a nagy távolságnak köszönhetően nemcsak Szerbiába látogathattunk el, hanem Magyarországnak olyan tájaira is, ahol még azelőtt nem jártunk.
Miután megérkeztünk, megnéztük a belvárost, majd izgalommal telve vártuk a másnapot. A verseny csaknem 50 résztvevőjét két csoportba osztották, az általános iskolás és a középiskolás diákok külön csoportban versenyeztek. A mezőny nemzetközi volt, hisz nemcsak Szerbiából, hanem Magyarországról is érkeztek résztvevők rajtunk kívül. A szívhez szóló megnyitót követően izgatottan vonultunk át a középiskolás versenyzőknek fenntartott terembe, ahol megismerkedhettünk a rendkívül erős mezőnnyel. A többiek hallgatása közben hol elbizonytalanodtunk, hol erősödött az önbizalmunk. A szavalatokat – számunkra – hosszas várakozás követte, hiszen csak délután volt az eredményhirdetés. Azt gondolnánk, hogy miután teljesítettünk egy versenyen, a megnyugvás pillanatai következnek, hiszen az eredményen ekkor változtatni már úgysem tudunk. Nálunk azonban ez fordítva volt. Ahogy közeledett az eredményhirdetés, egyre idegesebbek lettünk, mivel nem tudhattuk pontosan, hogy ilyen távol otthonunktól, idegen környezetben, milyenek az elvárások.
Az általános iskolás tanulók értékelése után elérkezett a mi pillanatunk is. A zsűri rövid értékelését követően szinte már feladtuk a reményt, mikor kimondták neveinket. Rendkívüli büszkeséggel töltött el minket, hogy a Himnusz kategóriában a középiskolások versenyében Ledeczky Andrea harmadik helyezést, Marton Csaba a Szózat kategóriában pedig a kitüntető első helyet szerezte meg.
És hogy miért is volt fontos számunkra ez a verseny? Elsősorban azért, hogy bizonyíthassunk. A távolságban, ismeretlenben, ismeretlenként. Másodsorban azért, hogy elmondhassuk magunkról, mi ezt is vállaltuk.
Sokaknak talán kissé hihetetlennek tűnhet, hogy egy szavalóverseny miatt, mely kötött versekkel zajlik, képesek vagyunk ennyit utazni, de nagyon szeretjük, amit csinálunk. Most pedig büszkén mondhatjuk, hogy egyetlen felvidéki csapatként, 325 kilométer távolságban is a maximumot tudtuk kihozni magunkból és méltóképp helytállni, elszavalni nemzeti imáinkat, a Himnuszt és a Szózatot. Bízunk benne, hogy jövőre megvédhetjük eredményeinket!
Huszár Ambrus Rita
felkészítő tanár
Ledecky Andrea
és Marton Csaba szavalók
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.