Két hét múlva vége a sulinak

Van, hogy örömmel, van, hogy kedvetlenül, de napjaid legnagyobb részét 6-tól legalább 18 éves korodig az iskolapadban töltöd. Itt alakulnak ki az első barátságok és szerelmek, tehát ide köt ifjú korod legtöbb élménye. Ám az iskola, persze, elsősorban „munkahely”, ahol bizony viselkedni kell...

Azt mondják az okosok, hogy az iskola a második otthonunk. Ez azért van, mert az ideje nagy részét minden diák – tehát te is – a suliban tölti. Biztosan téged is sokszor feldühített az a gondolat, hogy az iskolára mint második otthonodra tekints. Már csak azért is, mert a suliban teljesen más viselkedési szabályok érvényesek, mint hazai környezetben.

Az iskolában nap mint nap kapcsolatba kerülsz a tanáraiddal és a diáktársaiddal. Valószínűleg számodra is inkább az előbbiekkel való kommunikáció szokott problémát jelenteni. Ne izgulj, nem te vagy az egyetlen, akinek számára nehézséget jelent, hogy miként közelítsen tanáraihoz, hogyan fejezze ki magát, miként mondja el közlendőit, gondolatait, egyáltalán hogyan teremtsen a felszínesnél mélyebb, emberi kapcsolatot a tanáraival.

Alapszabály, hogy a diáknak mindig tiszteletteljes udvariassággal, kerek mondatokban kell beszélnie a tanáraival. Először is mindig köszönj nekik! Nemcsak akkor, ha az iskolában találkozol velük, hanem az utcán, a színházban, a moziban, bárhol. Tartsd nyitva a szemed, és mindig próbáld meg észrevenni őket az utcán is! És még csak véletlenül se fordítsd el a fejedet, ha meglátod valamelyiküket szembejönni! ĺgy ugyanis még biztosabban felhívod magadra a figyelmet.

Ha megszólítod tanárodat, akkor a tanár úr, tanárnő, tanár néni, tanár bácsi, illetve a neve (Lajos bácsi, Ági néni) mellé mindig tedd oda a kérem szócskát! ĺgy sokkal udvariasabb, és meg fogod látni, hogy ha tiszteletteljesen beszélsz, akkor ő is ugyanígy fog viszonyulni hozzád.

Sok tanárnak van valami ragadvány- vagy csúfneve. Ezek az elnevezések azonban nem publikusak. Egymás között elfogadható, ha így szólítjátok őket, ám ha jelen vannak mások is – netán egy másik tanár, de a falnak is füle van –, akkor inkább kerüld ezeket az elnevezéseket! Egyrészt megbánthatod vele azt az embert, akire a név utal, másrészt ha a fülébe jut, akkor még te is pórul járhatsz.

Bármennyire is önérzetes vagy, kénytelen leszel elfogadni, hogy a tanár-diák kapcsolat egyfajta függőségi viszony.

Nem vagytok egyenrangúak. Persze, ez nem azt jelenti, hogy te alacsonyabb rendű vagy, csak annyit, hogy ő már felnőtt, tanít téged, és – még ha ezt sokszor nehéz is elfogadni – koránál fogva sokkal több tapasztalattal rendelkezik, mint te.

És jót akar neked!

Még akkor is (vagy annál inkább?!), ha olyankor hív ki felelni, amikor éppen nem tanultál, és ötöst vagy intőt ad neked.

De ne csüggedj: nem biztos, hogy a katedra túloldalán könnyebb az élet! Lehet, hogy egyszer majd te is megtapasztalod, hogy milyen! Addig azonban élvezd a diákéveket és főként a már közelgő szünetet! (s, he)