Jól érzed magad a suliban?

Valószínűleg nem érezzük jól magunkat mindenhol és mindenki társaságában, hiszen minden ember más hatással van ránk. Vannak olyan emberek, akikkel nagyon jó együtt lenni, van aki elveszi mindentől a kedvünket, s van olyan is, akit ha meglátunk, legszívesebben elszaladnánk.

Vajon miért van ez így?

A környezet, amiben élünk, nagy hatással van ránk. Az osztály hangulata, klímája befolyásolja a tanár-diák viszonyt, a diákok kölcsönös kapcsolatát és beszélgetéseit, érzésvilágát is. Egy olyan környezetben, ahol nem vagyunk naponta kínos helyzeteknek, harcoknak kitéve, jobban érezzük magunkat, inspirál, érdekes dolgok véghezvitelére ösztönöz minket.

Oda, ahol egyszer jól éreztük magunkat, nagyon szívesen visszatérünk többször is. De azt a helyet, ahol sok a stressz, a negatív tapasztalat, legyen az iskola, társaság vagy kávézó, inkább elkerüljük.

A pszichológusok felosztották a különféle csoportokat, helyzeteket aszerint, hogy az egyén hogy érzi magát bennük, náluk.

1. A pozitív környezetben az osztály diákjai, bútorzata, hangulata, díszítése melegséggel töltenek el bennünket.

2. A családban, az iskolában és az osztályban hosszútávon jól érezzük magunkat, mert ez a környezet pozitív hatással van ránk.

3. Az osztályban fokozott versenyszellem van, dolgozat előtt nagy az izgalom.

Ez azt jelenti, hogy az osztályban akár egy írásbeli dolgozat vagy feleltetés előtt is jó hangulat lehet, csak annyi változik, hogy a társaság feszült, izgul, de ennek is vége szakad egyszer. A családban ugyanígy vannak ilyen stresszhelyzetek, például ha valaki megbetegszik, a család hangulata az új események miatt feszültté válik, a figyelmünk a betegre összpontosul.

Az osztályhangulat hatása az oktatásra

Az öntörvényű iskolában az igazgató nem kapcsolódik be különösképpen a rendezvényekbe, diáknak és tanárnak egyaránt nagy önállóságot, szabadságot biztosít. A nyitott iskolában az igazgató már számon kéri, érdekeltté teszi a diákokat és tanárokat az oktatás sikereiért. A családban ha ilyen a helyzet, akkor mindkét szülő egyaránt részt vesz a nevelésben, nem hárítja át a másikra a felelősséget. Tehát az ilyen családban nem hangzik el sosem a „Jó legyél, mert megmondalak apádnak!” jellegű megfélemlítés, hiszen az anya is tud hatni a gyerekére.

Az iskola vezetőségének, valamint a családban a szülőnek fontos szerepe van. Nekik mint felnőtt embereknek meg kell mutatniuk a helyes utat a fiataloknak, saját életükkel és viselkedésükkel kell bebizonyítaniuk nevelési elveik igazát.

Elengedhetetlen, hogy az oktatási folyamatban a diák, tanár és a szülő egyaránt érezze, hogy szükség van rá, elismerik, nem akarják korlátozni szabadságában, nem kényszerítenek rá semmi olyan dolgot, ami meggyőződésével radikálisan ellentétben áll.

Ha jól működik a kommunikáció a tanár, gyerek és szülő között, kialakul az összetartozás érzése, a kölcsönös megbecsülés és tisztelet.

A zárt környezet a diáknak, tanárnak és szülőnek kevés lehetőséget ad az érvényesülésre, itt a kapcsolatok is formálisak, az összetartozásnak még az illúzióját sem nyújtja. Az ilyen helyzetben sajnos nem beszélünk meg semmit, nem kérjük ki egymás tanácsát, hanem az erősebb, az okosabb, a főnök kiadja a parancsot, amit a gyengébbnek bólogató pingvin módjára teljesítenie kell. S meg se próbáljunk ellentmondani az ilyen parancsnak, mert meggyűlhet a bajunk. Ez a zárt környezet nem arról szól, hogy önmagunkat megvalósítsuk, itt senkit sem érdekel, hogy érez a másik. Annak ellenére, hogy az ilyen zsarnok oktatási rendszerben sok a megfeszített munka, mindenki keményen dolgozik, mégsem elégedett senki, hiszen nincs meg a csapatszellem, a pozitív értelemben vett cinkosság.

A hazai iskolákon végzett felmérések azt igazolják, hogy az alkotó szellemű igazgató kedvezőbb légkört teremt az iskolában, a diákok is jobban szeretik, mint az olyan öntörvényű vezetőt, akinek kétes tekintélye és aktivitása kimerül a parancs osztogatásában.