Ismernünk kell a tananyagot is

A világon mindenről lehet beszélni. De nem mindegy, milyen hangon. A szóbeli vizsgák előtt fontos, hogy tisztában legyél azzal, hogyan befolyásolhatod a vizsgabizottságot már a hangoddal.

Pszichológiai vizsgálatok tapasztalatai szerint az első bemutatkozás, és a későbbi beszélgetések folyamán is több információt szerzünk a beszélgetőtárs személyére, állapotára vonatkozóan annak testnyelvéből, hanghordozásából és beszédstílusából, mint az általa szavakban elővezetett tartalomból. Nem mindegy tehát, hogy a szóbeli vizsgán milyen benyomást keltesz.

Természetesen a vizsgahelyzetben nem hagyatkozhatunk kizárólag meggyőző-képességünkre, ismernünk kell a bemutatni szánt tananyagot is. Ennek feltétele pedig az alapos felkészülés. Sokan vizsgahelyzetben erős szorongást élnek át, és gátoltakká válnak, még akkor is, ha nagyon alaposan felkészültek a vizsgára. A szorongás, a gátlás azonban sikerrel leplezhető!

Hogy mi a titok?

Nos, a megfelelő légzéstechnika, a nyugodt alaptartás, a kifinomult artikuláció. A gyakorlásban segíthet minden olyan fogás, gyakorlat, amely a nyelv mozgékonyságát, az ajkak és az állkapocs lazításának lehetőségét kínálja. Ezért tehát a vizsga előtt – amikor senki nem látja – bátran grimaszoljunk! A vizsga előtti utolsó napok is alkalmasak arra, hogy megismerjük arcizmainkat, megtanuljuk ellazítani őket. Ha mintát szeretnénk a gyakorlatokhoz, akkor leginkább egy néhány hónapos bébit érdemes megfigyelnünk, aki bátran játszik az arcával, ajkait rezegteti, grimaszokat vág.

A lazító gyakorlatok kiterjesztése ajánlott a teljes izomzatunkra. A jó benyomáskeltés alapja ugyanis egy optimális szinten nyugodt alaptartás. Ez az alaptartás nem laza szétfolyást jelent a vizsgabizottság előtt. Egy erőt sugárzó, nyugodt megjelenés a leghatásosabb. Ennek az alaptartásnak a hiánya egyszerű élettani okok miatt „hallhatóvá” válik beszédünkben. Amikor ugyanis feszültek vagyunk, rekeszizmunk is görcsösen összehúzódóvá válik, nem tud teljes mértékben kiengedni. Ez az, amit a rettegett „gombóc” érzésként élünk meg a gyomorban. A feszültség következménye, hogy légzésünk felületessé, kapkodóvá válik. A rekeszizom erősebb feszültségi szintje miatt a mellkas térfogata lecsökken, a rendelkezésre álló „hangzó tér” kisebbé válik. Az eredmény: emelkedő hangmagasság, kevéssé „öblös” hangzás. Ha ehhez még hozzáadjuk a gégeizomzat remegését, és az elmerevedő arcizmok miatti hangzóformálás nehézségeit – a végeredmény a vizsgahelyzetben megmukkanni is képtelen jelölt, akik végül remegő ajkakkal, természetes hangjánál két oktávval magasabban formál valami érthetetlen, motyogó szöveget.

Amit vizsgahelyzetre készülve tehetünk: az előbbiekben említett lazító gyakorlatok gyakorlása a felkészülési időben. Vészhelyzetben, közvetlenül a vizsga, bemutatkozó beszélgetés előtt végezzünk intenzív lazítást. Mielőtt vizsgáztatóinkhoz kerülnénk, adjunk magunknak néhány percet a mellékhelyiségben. Lélegezzünk három-négy alkalommal mélyeket, tegyük a hasunkra a kezünket, és lassan, erőltetés nélkül fújjuk ki a levegőt. Próbáljuk megérezni, ahogy a rekeszizom feszültsége csökken, és ezzel párhuzamosan egész testünk ellazul. Néhány arcizom-kontrollt segítő grimaszolás után pedig már bátran nézhetünk a megmérettetés elé. (he, f)