Honnan származik a tengerimalac?

Rendkívül furcsa nevet visel ez a kisállat, hiszen ránézésre inkább az egérrel mutat rokonságot, mint a disznóval, a víztől, a tengertől pedig inkább óvakodik, minthogy szeretné és élvezné. De akkor vajon honnan jön ez az elnevezés, és honnan származik a tengerimalac? Járj utána velünk!

Bár malacoknak nevezzük őket, semmi közük a disznókhoz. A sünalakúak alrendjébe tartoznak, mint a patakörmű rágcsálószerűek öregcsaládjának képviselői. Valószínűleg a malacsivításra hasonlító hangjuk miatt kapták a porcellus, vagyis a malacka nevet. A tengeri jelző pedig azért ragadhatott rájuk, mert a tengerentúlról, Dél-Amerikából hozták az állatokat Európába. Jellemzőjük, hogy mellső végtagjukon 4-4, a hátsón csak 3-3 ujjuk van. Testük hőmérséklete 37,8–39,5 fok körül mozog, percenként 100-szor, 150-szer vesznek lélegzetet. Holland hajósok hozták őket Európába a 16. században, őshazájuk Peru. Ott húsuk megbecsült táplálék. Az inka sírokból mumifikált tengerimalac-tetemek kerültek elő.

Európában az egerek és a patkányok után a tengerimalacok a leggyakoribb kísérleti állatok. A gyógyszerkísérletekben az emberi adag négy-ötszörösét próbálják ki egy malackán. Erre a célra a 19. századtól kezdték őket alkalmazni. Robert Koch a tuberkulózis, Emil von Behring pedig a diftéria kutatásához használta fel a tengerimalacok ezreit. Manapság a tengerimalac az egyik legkedveltebb háziállat. A malachoz és a tengerhez azonban semmi köze sincs. (sn)