Hogyan ne találjunk állást?

Azonban, ha nem készül tudatosan erre a megmérettetésre, bizony-bizony elvétheti a „díszlépést”. Minden szülői vagy baráti jó tanács ellenére: „Öltözz fel rendesen!”, „Beszélj hangosan és érthetően!”, „Ne vágj a szavába!”, rengeteg sztori szól az elbaltázott állásvadászatról. Ezek közül idézünk néhányat.

KAPCSOLD KI A TELEFONOD!

Egy fiatal férfi álláshirdetésre jelentkezik. Kb. 10 perc múlva fogadja a munkaügyi előadó. Elkezdődik az állásinterjú, majd megszólal a férfi mobilja.

– Nem zavarsz. Mikor? Tényleg? – harsogta telefonjába.

– Bocsánat, uram, de... – próbálkozott az előadó

Ne türelmetlenkedjen, én is vártam magára éppen eleget...

NE ĺGÉRJ LEHETETLENT!

– Miért pont a mi cégünkhöz jelentkezik?

– Azt hallottam, hogy itt rendesek a dolgozókkal.

– Ha a kollegáink lojálisak a céggel, méltányoljuk, természetesen...

– Én bármire képes vagyok, csak kapjam meg az állást.

– Igen? Például?

– Ha akarja, a karomra tetováltatom a cég logóját...

NE ERŐLTESD? HA NEM MEGY!

– Bevallom, több helyre is megyek állásinterjúra – és legyezni kezdte magát a Csók és könny című női magazin legfrissebb számával.

– Ez természetes. Mi is több jelentkezőt meghallgatunk. Megkaphatnám az önéletrajzát? – kérdezi a munkaügyi osztályvezető.

– Tessék.

– Ez egy kicsit hiányos. Megadná, kérem, a címét és a telefonszámát?

– Ezt kikérem magamnak, minek néz maga engem!? Feljelentem zaklatásért! (n, he)