Hogyan legyünk helyi menő csávók?

Először is nézzük a külsőségeket. Fontos a minél drágább sportcipő, mindegy, hogy ronda-e vagy sem, márkás legyen, magas szárú és nagyon drága (anyunak és apunak!). Ennek nyelvét húzzuk ki a fűző alatt, hogy legyen jól látható rajta az embléma, a fűzőt pedig ne kössük meg. Csak vigyázzunk, mert előfordulhat, hogy eldöglünk a lógó fűzőben! A nadrág szintén legyen drága farmer, a térdénél rojtosra szaggatva. Ha hosszú a nadrág, ne hajtassuk fel varrónővel, hanem hagyjuk, alkosson harmonikát a sportcipő száránál. A derékszíjra rakjunk marha nagy csatot, legmenőbb az USA feliratú sas, vagy az USA zászló. Felülre szintén marha drága bőrzakó ajánlatos, alatta színes pólóval. A dzsekit soha se cipzárazzuk be, akárhogy is fázunk, mindig lazán viseljük. Sapkát, sálat nem illik egy helyi menő csávónak viselni! Viszont a bőrkesztyű nyáron is kötelező! Szintén ajánlott az arany karlánc, meg az arany marhalánc a nyakba, de mindig úgy, hogy rendesen látsszon! Kell még a bal fülbe egy karika is.

A séró mindig legyen belőve. A szánkban legyen állandóan rágó, amit úgy kell rágni, hogy közben nem csukjuk be egyszer sem a szánkat, és minden rágás után a nyelvünket kidugjuk a szánkból. Nem könynyű, sokat kell gyakorolni. Kell még egy menő nyugati kocsi, vagy ha nincs rá keret, akkor egy jól felspécizett Zsiga is megteszi, kályhacsőszerű kipufogóval (és ennek megfelelő hanggal). Mindig úgy közlekedjünk vele, mintha nem lenne rajta fék, és mi ezt nem tudnánk (gyengébbek kedvéért: mint az állat!). Autó helyett megteszi egy nyugati vagy japán motorcsoda is, a kipufogó helyén egy sima csővel (a hang miatt!). A közlekedés ezzel is csak csutka gázon ajánlott, mert úgy nagyobb a hangja, meg ha esetleg eltaknyolunk vele, akkor jobb meghalni, mert a kórházi koszt igen rossz, a gipszágyról nem is beszélve. Mindenképpen járjunk konditerembe gyúrni, mert ha nincsenek megfelelő méretű muszklijaink, akkor a bőrdzseki le fog csúszni. Persze büdösen sem lehet megjelenni egy társaságban, úgyhogy borítsunk magunkra egy deci arcszeszt. A társalgásnál maradva ajánlatos, átlagosan minden harmadik szavunknak nemi érintkezésre való felszólításnak lenni. A beszédünkre legyen jellemző az általános érthetetlenség, azaz ne artikuláljuk a szavakat, hanem csak nagyjából ejtsük ki őket. Pl: „Fiejj vazzeg, emünk homp dizsbe? Mos vett eszta gépt, baeg, hét másdpec att van százon, kettő negyv a vége.” Itt jól jön a rágógumi, mert ha ügyesen rágjuk, akkor beszélni sem nagyon tudunk tőle. Egy helyi menő csávó két hétnél tovább nem jár ugyanazzal a nővel. Lehetőleg a városszerte ismert menő csajokat szedjük fel. A macákkal tartózkodjunk sokat a helyi gyorsétteremben, lehetőleg olyan helyre üljünk, ahol mindenki jól láthat minket. A bőrdzsekit le ne vegyük! Üljünk lazán: csússzunk le a széken addig, amíg a fenekünk el nem éri a szék szélet, lábainkat nyújtsuk ki teljes hosszukban. Kényelmetlen, de csak így menő. Unott képpel fogadjuk a csodáló pillantásokat. Rendeljük a legdrágább kajákat, de ne együk meg mindet. Hadd lássa a pórnép, hogy nekünk jól megy, nem azért járunk ide, mert éhesek vagyunk! Esténként ajánlatos kocsival a központba menni, minden ablakot letekerni, és totál hangerőn bőgetni a zenét. A piros lámpánál, ha valaki beáll mellénk, és bámulja a kocsit, nyomkodjuk ütemesen a gázpedált a padlóig, közben merően nézzünk a szeme közé, ezzel is felhívást intézve a versenyre. Ha diszkóba, bárba megyünk, igyuk a legdrágább whiskyt, mint a vizet. A helyi menő csávóhoz nem méltó a verekedés, egy csapással üssük le az okvetetlenkedő csibészeket. Ha buliba megyünk, rúgjunk be mint az állat, aztán menjünk rodeózni kocsival a városba. Nem árt, ha összeszedünk legalább egyévi felfüggesztett szabadságvesztést, lehetőleg gyorshajtásért. Mint a fentiekből látszik, nem is olyan nehéz helyi menő csávónak lenni. Csak sok pénz szükséges hozzá, és elég nagy taplónak kell lenni. (r)