Hogyan küzdjük le a hátrányt?

Az első osztályba lépő gyermekek beszédkészsége eltérő. Vannak köztük olyanok, akik már ebben a korban is könnyedén ki tudják magukat fejezni, ha valamit közölni szeretnének, másoknak viszont gondot okoz a szavak mondattá fűzése. Mi lehet ennek az oka?

A nyelv kívánatos működését a relációszókincs ismerete és biztonságos használata teszi lehetővé. A relációszókincs nem azonos az egyén alapszókincsével, bár rokonságot mutat vele. Ezek a szavak a dolgok térbeli, időbeli, mennyiségi, hasonlósági és cselekvési viszonyait fejezik ki. A magyar nyelvben ilyen szerepük van a ragoknak, igekötőknek, névutóknak. A nyelvek ebből a szempontból is eltérnek egymástól. A szlovák nyelv elsajátítása a magyar gyerekek számára azért is nehéz, mert eltérő a relációs struktúrája. Ennek ismerete nélkül még az anyanyelv is alig használható. Azok a gyerekek, akik nincsenek birtokában a megfelelő relációszókincsnek, leküzdhetetlen hátránnyal indulnak az iskolában, mert nem értik meg tökéletesen az elhangzó szöveget.

Annak érdekében, hogy megfelelő módon tudjuk fejleszteni a gyerek ilyen irányú lemaradását, ismernünk kell a relációszókincs elsajátításának folyamatát, s a folyamatban bekövetkező lemaradások jellegét. A spontán anyanyelvtanulást a lassúbb érés és a környezet is befolyásolja. A relációszókincs országos átlaga a középső csoportos óvodásoknál 69, a nagycsoport végén 82 százalékpontot ér el. Tehát az iskolába lépéskor még nem minden gyerek birtokolja teljes biztonsággal a szükséges relációszókincset. Az első osztály végéig 89, a 3. osztály végére 97 százalékpontos országos átlagot mutattak ki. Ebből látható, hogy a legtöbb gyermek a tapasztalati szintű kommunikációhoz szükséges relációszókincset ekkorra veszi birtokba.

Az első osztályban a gyerekek 1%-a előkészítő szinten, 5%-a kezdő szinten és 15%-a haladó szinten megreked. Ezeknél a gyerekeknél behozhatatlan leszakadás tapasztalható, mivel az első két évfolyam ideje alatt különösen az időt és a mennyiséget kifejező relációkat nem tudták elsajátítani, s nem jutnak el a befejező, ill. optimum szintre.

A fentiekből következik, hogy bizonyos módszerekkel elő lehet és kell segíteni a relációszókincs fejlődését, lehetőleg már az iskoláskor előtt. A kutatók 2–5 perces mesék felolvasását javasolják az óvodáskorú gyerekeknek, amelyek után beszélgetést kezdeményezhet a felnőtt. Ilyenkor rákérdezünk a relációkra: Hol?, Mikor?, Hová?, Honnan?, Mekkora?, Mennyi? kérdésekkel.

Felmérések igazolják, hogy a gyerekek anyanyelvi fejlettsége másfél évvel jobb azokban az esetekben, ha naponta meghallgatnak egy-két mesét, és felnőttel megbeszélik a tartalmát.