Hogy készül a fantomkép?

Egy szinte mindennapi dologról van szó, mely azokban a körökben, ahol bűnözőkkel foglalkoznak, teljesen természetes munkaeszköznek számít. Mi, hétköznapi emberek azonban csak annyit tudunk erről, amennyit a tévéből, néhány krimiből láttunk. Pedig biztosan sok embert érdekelne, hogyan készítenek fantomképet egy bűnöző felkutatásakor! Amióta világ a világ, mindig voltak és sajnos talán lesznek is olyan bűnesetek, amikor senki nem tudja, ki volt az elkövető. Márpedig a „jelentéktelen” kis lopástól a legszörnyűbb gyilkosságokig történnek meg naponként ilyen szörnyűségek, s abban mindenki egyetért, hogy az ezeket elkövető emberek nem szaladgálhatnak büntetlenül az utcákon. Szerencsére sokszor van, vagy vannak szemtanúk, akik jó esetben fel tudják idézni az emlékezetükben a tettes arcát és külsejét. Ezzel ők rengeteget tudnak segíteni a rendőröknek a bűnöző felkutatásában. De elég-e egy leírás, amely akár ezer emberre is ráillik? Ezért találták fel a fantomképet, amely óriási előrelépést jelentett egy tettes kézre kerítésében. Western filmekben láthattátok már, hogy egy ügyesen rajzoló ember az elmondottak alapján lerajzolta a keresett személy portréját, de ki tudja, ez mennyire volt a valóságnak megfelelő. Az első ilyen képrendszert az 1940-es években fejlesztette ki egy Los Angeles-i nyomozó. Felhasználta majdnem 50 ezer személy arcképét, és körülbelül 12 fő részre darabolta fel őket. A képrendszerben majdnem 400 különböző, teljesen eltérő száj, orr, szempár, áll, homlok, szemöldök, bajusz vagy szakáll volt. Ezeket a más-más arcrészeket átlátszó fóliára rajzolták, és egymásra illesztve őket, megkaptak egy arcot. Manapság már létezik a számítógépes technika, mely sokat könnyít a fantomkép elkészítésén és ráadásul fényképminőségű képet képes produkálni. (n)