Hatvanéves érettségi találkozó Somorján

Június 4-én jeles évfordulót ünnepeltünk mi, vén diákok, az 1954-ben megalakult somorjai Magyar Tannyelvű Tizenegyéves Középiskola első érettségizői, 37 tanuló.

Nem volt könnyű az indulás. A háború okozta viszontagságok, a csehszlovákiai magyar iskolák hányattatásai, az átgondolatlan iskolareformok, évvesztések, tankönyvhiány miatt sok gond adódott, akadt pótolnivaló bőven. Szerencsére az elhivatott és lelkes tanári kar vállalt minden áldozatot, s bennünket is hajtott a tudásvágy s az öröm, hogy anyanyelvünkön tanulhatunk. Nemcsak ismereteket nyújtott ez az ifjú iskola, hanem erős nemzeti hovatartozást, közösségi érzést, diákszínjátszást, hűséget és emberséget is. Úgy érezzük, helytálltunk a különböző pályákon, és nem hoztunk szégyent iskolánkra.

Tíz év óta már évente találkozunk, akik még élünk és el tudunk jönni. Idén 17-en emlékeztünk a somorjai temetőben elhunyt tanárainkra és 15 osztálytársunkra.

Meghatódva érkeztünk a Madách Imre Gimnáziumba, „ballagva” énekeltünk a kijelölt tanteremig. A gimnázium igazgatója, Trencsík János és elsős diákok ünnepélyesen és szívélyesen fogadtak bennünket. Virágok, feldíszített tanterem, a táblára tűzött tablónk, az érettségi vizsgáról megőrzött jegyzőkönyv, verses köszöntő várt ránk.

Az igazgató úr köszöntőjében felidézte iskolánk első éveit, igazgatóit, tanárait, majd röviden vázolta a hatvan év alatt megtett utat, elért növekedést, végül ismertette a gimnázium mai helyzetét, koncepcióját és sikereit. Schuszter György osztályelnök gondolatai után vidám emlékezésbe csapott át a beszélgetés, s mi könnyes búcsú helyett felejthetetlen élménnyel töltődve mentünk tovább, tovább…

Közben Ady Endre verssoraira gondoltunk:

„Én iskolám, köszönöm most neked,

Hogy az eljött élet-csaták között

Volt mindig hozzám víg üzeneted.”

Mindent köszönünk, Alma Materünk, minden jót Neked.

A jubiláló osztály nevében

Jávorka Erzsébet