Hát hová fog jutni ez az ország?

A kérdés egy idős néni szájából hangzott el, amint álmélkodva nézte az iskolába tartó diákok tömegét. Tényleg, ki fog dolgozni? Mi lesz ebből az országból? Hát szörnyűek ezek a fiatalok. Bezzeg a néni idejében nem volt ilyen lazsálás! Dolgozni kellett! Úgy bizony! Kislány korától fogva segített a ház körül, ellátta a jószágot vagy vigyázott a testvérire. Hatvan éve mos, főz, vasal az urára. Vezeti a háztartást, nevelte a gyerekeket, később az unokákat, és mindig azt tanította nekik, hogy a szorgalom, a munkabírás a boldog élet titka. Fáj a szíve, ha látnia kell, hová tart a világ. A fiatalok csak lebzselnek, henyélnek, eszük ágában sincs megfogni a kapát, és látástól vakulásig hajlongani a földeken! És most ez az új módi! Nézzünk csak körül, vasárnapoként egy tűt se lehet leejteni a fővárosba tartó buszokon, annyi a diák rajtuk. Mindenki törekedik arra főiskolára, egyetemre! És mindezt csak egy papír miatt! Persze, a mai fiatalok már nem ismerik a szerénység fogalmát. A nénit mindig úgy tanítottak, a kevéssel is be kell érni. Neki ugyan nincs diplomája, mégis többet tud akármelyik főiskolát végzett nagyképű alaknál! Többet tud... az életről! Mert az ő idejében... Akkor még minden más volt. Mindenki elvolt a maga kis portáján, nem vágyott többre. Egyszerű asszony ő, mire lett volna az integrálszámítással meg a többi tudománnyal? Elég, ha tudja a maga tudományát.

Nem csoda, ha nem érti, hova sietnek ezek a mai fiatalok. Hajszolják a különféle nyelvvizsgákat, sokaknak kevés az egy diploma, mindjárt kettőt akarnak szerezni. Csak a főiskolával foglalkoznak, kibújnak az otthoni feladatok alól is, mondván, nekik tanulni kell...

Hát hová fog jutni ez az ország? Mi lesz így Szlovákiával, ha már mindenkinek lesz diplomája? Ki fog akkor kapálni? Ki fog akkor dolgozni?

Diáktársaim, na hagyjuk elveszni az országot! Ne döntsük teljesen romlásba! Hagyjuk ott a tanulmányainkat, ragadjunk kapát, s virágoztassuk fel a világot! S ha véletlenül nem sikerül, ha kiderül, hogy mégsem a néninek volt igaza? Sajna. De tévedni emberi dolog...