Gyökerek és szárnyak

Hatvanöt éve nyíltak meg újra a magyar iskolák Csehszlová- kiában. A szőgyéni Csongrády Lajos Alapiskola is e jeles évfordulóhoz igazította programjait a 2015/2016-os tanévben.

Októberben a tanulók a régi iskoláról beszélgettek a nyugdíjas pedagógusokkal és öregdiákokkal, s bizony rácsodálkoztak a palatáblára, vagy arra, hogy füzetek helyett a hajdani gyerekek hasábfával mentek iskolába, hogy ne kelljen fűtetlen helyiségben tanulniuk.

Márciusban felavatták azt a történelmi lépcsőházat, mely a honfoglalástól az Európai Unióhoz való csatlakozásig tünteti fel a magyar történelem fontos évszámait. „Célunk nemzeti múltunk tisztelete és a tanulók identitástudatának erősítése” – mondta az avatón Szarka Andrea igazgatónő.

A Volt Diákok Találkozóján különleges figyelmet kaptak a legidősebbek, akik 65 évvel ezelőtt kerültek ki az iskolapadból. Elmondták, nem volt egyszerű akkoriban elemi iskolásnak lenni. Közülük, akik 1943–44-ben lépték át először az iskola küszöbét, mindenki járt szlovák iskolába, mert a magyar oktatást a háború után megszüntették. Vali néni máig emlékszik a Srdce című versre, aminek már az első szavába beletörött a nyelve, de nagy szorgalommal a fejébe véste. Amikor újra lehetett magyar iskolába járni, majdnem mindenki vissza is ment.

Április végén Dr. Farkas Zsolt atya felszentelte az iskolazászlót, mely alatt a továbbiakban a szőgyéni diákok összejöhetnek, megmérettetésekre indulhatnak. A zászló egyik felén Csongrády Lajos arcképe, a másikon az iskola logója látható. A zászlóra rákötötte szalagját Szarka Andrea igazgatónő, valamint Sárközi Krisztina, Szőgyén testvériskolájának, a tatai Fazekas Utcai Általános Iskolának vezetője.

Iskolánk minden évben Csongrády-héttel tiszteleg névadója, Csongrády Lajos kántortanító emléke előtt, aki 1873-tól 1910-ig tanított a községben, és akit mindenki „jóságos mester úrnak” hívott. Arany ábécéje máig a becsületes és sikeres diákélet alapja.

A hét folyamán először szólalt meg az iskolarádió, volt alkotóműhely, tanár–diák focimérkőzés, anyanyelvi vetélkedő testvérvárosunk, Tata szervezésében, túra, és az óvodásokkal együtt tapsolhattunk a Csavar Színház meséjének. Tiszteletük jeléül az iskola diákjai mécsest gyújtottak az elhunyt pedagógusok sírjánál.

A hét zárónapján az iskola, az önkormányzat, a vendégek és a helyi szervezetek képviselői megkoszorúzták Csongrády Lajos emléktábláját az iskola falán. Az igazgatónő köszöntőjében kiemelte: „A gyermekeknek két dolgot kell adnunk: gyökereket és szárnyakat.” Az ünnepségen részt vettek Csongrády Lajos kántortanító leszármazottai is. A résztvevők az iskola folyosóján értékes kiállításokat láthattak Csongrády Lajos hagyatékából, és bemutatták azoknak a volt csongrádysoknak a műveit is, akik valamely művészeti ágban jeleskednek vagy könyvet írtak, hogy a mostani tanulókat is hasonló alkotásra buzdítsák.

Az esti gálaműsor a jelenlegi és volt csongrádysok szívmelengető produkcióiból állt össze. Az est szónoka, Dr. Tulassay Tivadar professzor, Csongrády Lajos dédunokája hangsúlyozta: „A tanítók feladata mértéket és példát adni a rájuk bízottaknak. Kellenek az igazi mesterek, akik mellett tanítványok sokasága felnőhet.” Az iskola vezetősége Pro Educatione életműdíjat adományozott azoknak a nyugdíjas pedagógusoknak, akik legalább 25 évet tanítottak a szőgyéni iskolában. Díszoklevelet kaptak az iskolához való elkötelezett hűségükért azok a nyugdíjas pedagógusok is, akik gyakorta ellátogatnak az iskola rendezvényeire.