Gráf Légrádi Balázs: A végtelen felé

Gráf Légrádi Balázs nem áll a színpadon, ám közvetve ismerheti őt a popzenét kedvelő nagyközönség: a Republic együttes dalszövegírója. Azonban nemcsak a dalszövegek mozgatják a fantáziáját, hanem szívesen vet verseket is papírra. Harmadik kötete, A végtelen felé olvasásakor azonban rádöbbentem, hogy valójában dalszövegeket tartok a kezemben: a versek belső dallamra íródtak és rímelnek, a verssorok refrénként ismétlődnek, és a szerzőjüket az élet nagy kérdései foglalkoztatják, főként a lélek, a szeretet, a fájdalom és a címben szereplő „végtelen” kérdésköre, egyszerű mondatokban, érthetően kifejtve. A szerző azonban nemcsak költ, de maga is zenél, jelenleg szellemi szabadfoglalkozásúként tanít, mint mentálhigiénés szociális munkás, illetve kommunikációs tréningeket, konfliktuskezelést, csoportépítést, álláskeresési technikákat, pályaorientációs tréningeket tart.

A sötétkék kötet hátoldalán találkozhatunk a szerző életfelfogásával: „Szerintem nagyon sokan valami másra vágyunk, másra, mint ami a hétköznapok rideg valóságaként elénk tornyosul. Lelkünk legmélyére temetett álmaink, vágyaink néha felsejlenek bennünk. Én ezeknek a pillanatoknak az élményeiről írok, arról, hogy keresünk, kutatunk másokban, néha magunkban is, vágyakozva, sírva, küszködve, áldozva, feláldozva, önmagunkon átlépve, elakadva, megváltozást ígérve, feledve, nőként, férfiként utazunk a végtelen felé.”

Gráf Légrádi Balázst a rászoruló emberekkel való foglalkozás, a költészet és a zene élteti. 1993-ban jelentkezett első, A játékos képzelet kalodája című kötetével, majd 1996-ban a második könyve is napvilágot látott Egy lelki érettségét üldöző bohóc vallomásai címen. 1994-ben Laterna Magica Music Team néven létrehozott egy zenekart, amely az említett kötetekben található szövegeket zenésítette meg. Az eltelt évek folyamán a zenekar összetétele folyamatosan változott, és lassan átalakult a szerző kötetbemutató koncertjeinek kíséretévé. 1998-ban jelent meg Női lélek című kazettája.

A kötethez Cipő, a Republic együttes tagja írt meleg, baráti ajánlást: „Van-e valóság, mit jelent a múlt és mit jelent a jövő? Mi az értékes, mi a jó és mi a rossz? Erre nincs válasz. Legalábbis szerintem. Van saját ítélet, és ezek szerint cselekszünk. De ha gondolkodunk róla, az már valami. Ezek a szövegek segítséget nyújtanak hozzá. Mert továbbgondolhatók és gondolkodásra késztetnek.”

A szerző nemcsak a mindennapi élet kérdéseit foglalja versbe, hanem elvont fogalmakkal is eljátszadozik. Olykor túl komoly, máskor könnyed és pergő rímekkel szórakoztat. Néha a népdal, a népi mondókák felé kacsintgat: „Vérehulló kecskefűvel kenegetem lelkemet, elrepedt a bánattól, elhagytál engemet. Gyere vissza, siess gyorsan, mert elfogy a kecskefű, akkor aztán lesegethetsz, nem leszek már hozzád hű.”

A szerző bízik abban, hogy a közeljövőben sikerül megteremtenie a kötet zenés bemutatásának lehetőségét, amelyet harmóniát árasztó, szimmetriával játszadozó fantáziarajzok díszítenek, és nagyon fontosnak tartja az olvasókkal való találkozást és eszmecserét. És rendületlenül hisz a művészet erejében. „A katasztrófák, háborúk és a világvége-hangulat közepette még erőteljesebben hiszem: csak a könyvek, a művészeti alkotások, valamint a lélek halhatatlanok. Hiszek veled, az olvasóval való gondolati, lelki találkozás katarzisában is. Jórészt ezek késztetnek írásra és ezért tartom fontosnak azt, hogy a könyvem eljusson hozzád”, írja a szerző. Akinek felkeltette az érdeklődését, a Bahia könyvesboltokban hozzájuthat.