Gondolkodtató kérdés

Még mielőtt komolyabb tippelgetésbe kezdenél, rögtön eláruljuk a választ. Papiruszra írtak az ókori egyiptomi emberek. S ha használtad egy kicsit a fejecskédet, akkor te már régen tudod a választ. S hogy honnan is? Hát persze, hogy onnan, hogy a mai papír elnevezés is ebből a szóból ered. A papirusz egyébként nílusi sásból készült. Ez a növény kizárólag csak Egyiptomba termett, s így nem volt nehéz az egyiptomiaknak világmonopóliumot szerezni a papírgyártás területén. A világ más tájaira szállított papirusz elsőrendű árunak számítot, ráadásul még vetélytárs sem akadt a piacon. Elkészítése nagyon egyszerű volt. A növény szárának belét széles csíkokra vagdalták. Ezekre keresztirányban még egy réteg csíkot dolgoztak rá, s e két réteg csíkot maga a növényi nedv, mint természetes ragasztóanyag egy egésszé ragasztotta öszsze. Talán még a mai ragasztónál is jobb volt. Hogy írásra is alkalmas legyen, úgy, mint a papírt, enyvvel kenték be. Az enyvet akkoriban lisztből, vízből és ecetből készítették. Ezek után nem volt más hátra, mint hogy az elkészült papiruszt lepréseljék, megszárítsák. Az egyiptomiak nagyon precízen dolgoztak. Ezt az is bizonyítja, hogy a kész papirusz olyan sima lett, hogy még a növényi erezet nyomai sem látszottak rajta.

Természetesen a régi papirost különböző méretben gyártották. Tudományos könyvekhez nagyobb, költői művekhez kisebb, kecsesebb lapokat készítettek. Nemcsak a papír mérete, de a minősége is különböző volt. A legjobb minőségűnek a „hieratica“ számított, amelyet a későbbiekben Augustus császár után Augustának neveztek el. A következő jó minőségű papír a császár feleségéről, Claudiáról kapta a nevét. A papirusztekercseket hajón szállították más országokba és városokba, így Rómába is, amely az egyik legnagyobb felhasználó volt. A legnagyobb papirusztekercs-könyvtára a macedón Nagy Sándornak volt. Egyiptomon kívül még két római városban találtak papirusztekercseket. Sajnos mindkét város a Vezúv lávájának az áldozata lett i.e. 79-ben. A polcokon lévő tekercsek annyira elszenesedtek, hogy csak nagy üggyel-bajjal lehetett elolvasni. A megmaradt részeket 1914-ben egy könyv formájában megjelentették. A ránk maradt tekercsek az ókori élet megismerésének a forrásai lettek.

Hát ennyit az egyiptomiakról, na meg a papiruszról. Legközelebb is tarts velünk! S hogy akkor milyen kérdésre keressük a választ, az legyen meglepetés. (sn)