Fekete István: Hajnal Badányban

Fekete István, a Tüskevár, a Bogáncs és még sok-sok más ifjúsági regény szerzője méltán vált híressé a gyerekkönyveiről. Ő egy olyan író, aki képes a táj szépségét olyan művészi erővel ábrázolni, hogy már-már azt érezzük, mintha ott lennénk mi is. A Hajnal Badányban című műve szintén egyike a legszebb regényeinek.

„Nagyszombat estéjén Mátyás előkészítette ruháját, csizmáját, és a puha tavaszi estben kiült a malomküszöbre, és várta a másnapot. És várta Pannit, aki kisebb volt ugyan, de mégis egyetlen pajtása életének.”

Az 1870-es években játszódó regény egy poétikusan szép gyermekszerelem története. A badányi erdő mélyén lévő vízimalomban él egy molnár a kislányával, Pannival és segédjével, az árva Matyival. A két gyerek között játszópajtási viszonyból szövődik a szerelem, de ahogy növekednek, egyre több akadály gördül bontakozó kapcsolatuk elé. A kislányt édesanyja halála után gazdag rokonok nevelik, akik egy erdészhez akarják feleségül adni.

Az erdészt azonban egy éjszaka megölik, és a meggyilkolásával vádolt Matyit börtönbe hurcolják. A fiúnak azonban vannak segítőtársai, a badányi erdőben bújdosó betyárok, akik elhatározzák, hogy felkutatják az igazi bűnöst, és megmentik barátjuk életét. Ám nemcsak a kicsit érzelmes történet a regény igazi értéke, hanem a táj, a badányi erdő kitűnő leírása, hangulatos megjelenítése. Fekete István könyvének másik érdekessége a somogyi betyárok életének rajza, amely még kultúrtörténeti szempontból is jelentős. A betyárok gyakran meglátogatják az erdő mélyén lévő vízimalmot. Matyi – gazdája hallgatólagos beleegyezésével – segít rajtuk, bújtatja őket, üzeneteket közvetít, mert rájön arra, hogy a betyárok nem elvetemült gazemberek, hanem gyakran igazságtalanul üldözött szegénylegények.

Ha sikerült felkeltenünk az érdeklődésedet, akkor olvasd el ezt az érzelmes, szívmelengető történetet!

„Nézte Panni a vizet s a vízben önmagát. Magához szorította kislányát. A víz zöld tükrében arcuk összeért, és csodálatosan hasonlítottak egymáshoz. Szemük egyforma kék volt, csodálkozó, és Panni ekkor megérezte, hogy hiába jár az idő, s az időtlen patak hiába hoz új hullámokat, az ő arcuk mindig visszanéz, és a lányok, az anyák, a családok élete el nem múlik soha. Ez a legigazibb és legnagyobb csoda, a jóság és szeretet csodája, mert a halál csak elmúlni tud, de születni, szeretni, teremni csak a végtelen Élet!” (he)