Ez az öt nap nem a póttanulás, a magánórák ideje

A félévi hajrá után mindenkinek, gyermeknek, felnőttnek egyaránt szüksége van a pihenésre. Igaz, a tavaszi szünidő kifejezés hallatán gyermekeinknek a pihenés mellett a tavasz jut eszükbe, amit idén a korai terminus és az időjárás is teljes mértékben cáfol. Sebaj, élvezhetik a gyermekeink a tél örömeit...

Mit is jelent a szünidő? Laza napirendet, az iskolai kötelességek félre tételét, játékot, jókedvet, együttlétet és kikapcsolódást. Az igazi szünidő ott kezdődik, amikor a család elutazik. Ezt néha csupán az idő rövidsége, több esetben a lehetőségek hiánya, az anyagiak gátolják. Ennek ellenére a szünidőt kellemessé tehetjük gyermekeink és magunk számára is. Elsősorban azzal, hogy megtervezzük, így mi is és gyermekeink is felkészülhetnek a történésekre. Szabadság híján jönnek a nagyszülők, egy napra mi szülők is szabaddá tehetjük magunkat, tehát jöhet a közös program: kirándulás, korcsolyázás, sétálgatás, tavaszi nagybevásárlás stb. A lényeg az, hogy együtt töltsük el az időt és a gyermek is beleszólhasson a tervezgetésbe. Fontos szabály, hogy a gyermekünk ne maradjon magára. Idejét mindig töltsük ki valami érdekessel, ami leköti a figyelmét, az érdeklődését. Ha mégis egyedül kell maradnia, akkor ezt az időt a lehető legrövidebbre kell szűkíteni, és be kell osztani számára. Nemcsak a kisiskolásoknak, hanem a nagyobbaknak is jól esik, ha felébredéskor az édesanyjuk készíti a reggelit, főzi meg a kedvenc ételüket, beszélget velük, jól érzik együtt magukat. Másnap jöhet a „gyereknap”, amikor fordított a napirend. Az együttlét nem összezártságot jelent. Hiszen a gyermek már megszokta, hogy barátaival tölti az idejét, lehet tehát saját programja is. Jó, ha a szülő tiszteletben tartja gyermekének ezt a különbözőképpen jelentkező igényét, és megtoldja a zsebpénzét lehetőség szerint valamilyen plusz programra – mozi, kirándulás stb. A szülő kedveskedhet azzal is, ha meghívja gyermeke barátait egy uzsonnára, így bepillantást nyer, kivel is barátkozik a csemetéje. Egyebek mellett azért is fontos, mert erősíti a családtagok egymás iránt táplált kölcsönös bizalmát.

Az édesapákat sem hagyhatjuk ki, hiszen sok család esetében a szabadságolás csak felváltva valósítható meg, így jönnek a „legény-napok” is, amelyek egész másféle hangulatot teremtenek a gyermek életében. Éljünk vele, a gyermeknek többletélmény jelent, ha nem az édesanya főztje kerül az asztalra, hanem az édesapa mutatja be konyhai ismereteit, vagy közösen készül a menü. Még akkor is, ha a palacsinta szakadt és ragacsos lesz, a leves pedig túl sós...

Óvakodnunk kell attól, hogy merev forgatókönyvet állítsunk össze, amelyet ha nem sikerül betartani, könnyen kudarcot eredményezhet. Elveszik a szünidő varázsa és marad a tervteljesítés. Az eltervezés alatt minden esetben kerettervet értünk. Nincs helye a póttanulásnak, a magánóráknak sem. A gyermek nem tud teljesíteni akkor, ha nincs módja regenerálódni, lustálkodni, kényeztetni magát egy kicsit. Ha mégsem lehet kikerülni a rendszeresen beiktatott kötelességeket, igyekezzünk a szünet másik felére megtervezni. Továbbá, a szünet ne legyen a tavaszi nagytakarítás ideje, legalábbis nem az egész héten. Sok családban a gyermek orvosi kivizsgálását is a szünidő hetére időzítik. Ugye, milyen fáradtan jövünk haza a rendelőből? Hát még a gyerek számára milyen lelki és fizikai megterhelést jelent mindez?! Az olvasás is legyen szabadon választott foglalkozás. Segíthetjük a gyermeket azáltal, hogy korának, érdeklődésének megfelelő könyvet ajánlunk a figyelmébe, olyan témájú könyvet adunk a kezébe, melyet biztosan elolvas. A gyermekeket leginkább az autókról, állatokról, szépítkezésről, divatról szóló könyvek érdeklik. A legfontosabb, hogy örömét lelje az olvasásában, és ne érezze nyűgnek, kötelességnek az olvasást.

Ha a szünidei lehetőségekről van szó, próbáljunk csak a gyermek korjellemzőiből kiindulni. Az óvópedagógusok szerint nem gyakori, hogy az óvodás gyermek is szünidőzik tavasszal. Sőt, előfordul, hogy a szünidejét töltő, otthon egyedül tartózkodó nagyobb testvér gondjaira bízzák a kicsit, és ezáltal feladatokkal látják el. Nincs felmentés a kötelességek alól, csupán a tartalma módosul. Pedig milyen jó volna a testvéreket otthon hagyni valamelyik szülő jelenlétében... A kisiskolások nem maradhatnak otthon felügyelet nélkül, ha már a szülő nem tudja megoldani a helyzetet, városi táborba, sítanfolyamra írathatja be gyermekét, mindenki a lehetősége szerint. Ha ez sem működik, akkor jön a kaláka – több szülő összefog és akkor elég családonként csupán az egy nap szabadság, amikor a gyerekek mindig más és más családban jönnek össze, így más és más ingerek érik őket. Ha már felső tagozatos a gyerek, akkor az időbeosztása arról szól, hogy kihez megy (nagyszülő, keresztmama stb.), mennyi időt tölt a szüleivel, mikor ér haza és kikkel találkozik. Ilyenkor már működik a baráti kör „műsorfüzete” –, amikor a fiatalok közösen korcsolyázni, sportolni, moziba stb. mennek. A középiskolásaink általában ebben az időszakban pótolják az alvásigényüket, melyet a tanév közben nem képesek kielégíteni. Meglehetősen ritka többüknél a napi nyolc óra pihenés. A szülő lustának vélheti gyermekét, pedig csak fáradt és egy kiadós pihenésre vágyik. Középiskolásaink nagyon leterheltek és a tanulási időben sem akarnak a jó bulikról lemaradni, így túlhajtják magukat.

A szünidő akkor válik kellemessé, ha jól érezzük magunkat. Ehhez az kell, hogy ismerjük egymás igényeit, szokásait és olyan foglalatoskodásokat tervezzünk meg, találjunk ki, amelyek mindenkit lekötnek, hasznosak a család apraja-nagyja számára. Ez gondos körültekintést és felkészülést igényel. Ezt még az utolsó pillanatban is megtehetjük, ha még erre nem gondoltunk. Jó pihenést!

A szerző a galántai Pedagógiai-pszichológiai Tanácsadó Központ igazgatója