Előbb a papír, aztán a kulcs!

S elég néhány apróság, s a rideg kollégium még ridegebb lesz. Szinte hihetetlen, hogy már a beköltözés mennyire el tudja venni az ember kedvét. A diák nagy táskával megérkezik a fővárosba, elcihelődik a kollégiumba, épp 7.55-öt mutat az óra, mikor beáll az iroda előtt kanyargó hosszú sorba. A sor elején álló hosszas nógatásra végül bekopog, mire a bentiek rikácsoló hangon szólnak ki, hogy még nem kezdődött a munkaidő. Hogy a sor közben egyre nő, szemmel láthatólag nem izgatja őket.

Várakozás közben az árlistára téved az unatkozó diák tekintete. Majdnem szívrohamot kapva állapítja meg, hogy csekély 420 koronával, majdnem 70 %-kal emelkedett a szoba ára...

Míg ezen gondolkodik, fogy a sor, s végre ő is bent találja magát. Lerakja az asztalra a szükséges iratokat, de úgy fest, nem az összeset...

– Hol az ideiglenes lakhelyet igazoló papír???!!!

Emberünk próbál magyarázkodni, ő bejelentkezett, ahogy kell, csak egyszer ellopták az iratait, s azokkal együtt ezt a papírt is, de máris elmegy a rendőrségre, kér újat, csak adnák már ki a kulcsát, hogy ne nagy táskával kelljen mindezt intéznie... De az irodában hajthatatlanok.

– Előbb a papír, aztán a kulcs!

ĺgy hát emberünk nyakába veszi a várost, irány a rendőrség, újabb várakozás, újabb sorban állás, még jó, hogy legalább a rendőrök viszonylag gyorsan intézik a dolgot. Aztán ismét zötykölődés a villamoson, tülekedés a 39-esen, míg végül újra ott áll az iroda ajtaja előtt. Nem túl lelkesen lép be.

– Ejha, hát maga nagyon gyorsan visszatért! – próbálnak kedvesek lenni az iroda kényelmét élvezők, de ez már mit sem ér. Kulcsát kézhez kapva a mérges diák épp csak kipakolja holmiját, felhúzza az ágyneműt (már meg sem lepődik rajta, hogy lyukas), és repes az örömtől, hogy most még nem kell ott maradnia a rideg kollégiumban. S a beíratkozás után boldogan siet a buszra, amely az édes otthon felé repíti...

Tájékoztatás felsőfokon

Az egyetemek, főiskolák tanulói joggal várnák el, hogy ne csak a tanítás, de az azt körülvevő közeg is felsőfokú legyen. Sajnos azonban ez csak kevés esetben mondható el, s a legkevésbé a tájékoztatás esetében. Az egyetemről garantáltan csak akkor érkezik levél, ha az befizetendő csekket is tartalmaz. Tavaly a beíratkozásról is csak pozsonyi osztálytársaiktól értesültek egyesek. Idén pedig a kollégiumban várták kellemetlen meglepetések a diákokat. A Ľudovít Štúr Diákszállóban 4 hónapot kell előre kifizetni, különben nem vehetik át a szobát az ott lakók. Ezt tudja is jól mindenki. Ki is fizette a nyáron a pénzösszeget, esetleg még többet is, hátha emelkednek az árak. Az árak emelkedtek is. A majdnem 70%-os emelésre azonban kevesen számítottak. A kollégiumból pedig nem érkezett semmilyen értesítés. Sokan éppen ezért nem tudtak terveik szerint hozzájutni szobájukhoz. Kevés pénzt utaltak át a kollégium számlájára, s csak azért, mert nem szereztek tudomást idejében az új árakról. Olyan nagy dolog lenne a változáskoról értesíteni a kollégistákat? A postaköltséget természetesen beleszámolhatnák a szoba árába... Sok kellemetlenségtől megkímélhetné a diákokat az a néhány korona... (bt)