Egyre nehezebb az iskolatáska

Külföldön számos példa akad a „könnyítésre”. Angliában a nebulók általában nem vihetik haza a tankönyveket, a házi feladatokat még az iskolában megoldják. Ausztriában a tananyag egy része CD-n jelenik meg, Svédországban külön kötet foglalja össze az iskolai és az otthoni tanulnivalót, azaz szétválasztják az iskolai és otthoni tankönyveket. Észtországban és Litvániában maximálták a könyvek súlyát. Portugáliában pedig a sportszerkészítők leleményes megoldása, a kerekes táska enyhít a cipekedni kénytelen kisdiákok terhein. Nagyon sok módon lehet ezt a kérdést kezelni, nincsen univerzális megoldás, és valószínűleg a legkülönbözőbb lehetőségek együttes alkalmazása az, amely célravezető lehet. Megoldás lehet, hogy nem kapnak a gyerekek otthoni házi feladatot, hogy fél éves tankönyveket készítenek számukra, amelyek könnyebbek, hogy az úgynevezett kapcsos könyv füzetlapjait viszik csak az iskolába. Esetleg külön otthoni, illetve iskolai könyvek bevezetésével is kezelni lehetne a problémát.

Bár a későbbi egészségkárosodás elkerülése érdekében a fejlődésben lévő gyerekeknek testsúlyuk 10 százalékánál nagyobb tömeget nem lenne szabad cipelniük, egy felmérés szerint a legkönnyebb iskolatáskát (legkisebb tanszercsomagot) hátára vevő kisdiáknak is 3,9 kilogrammnyi súlyt, míg a legnehezebb, legnagyobb könyvcsomagot választóknak 6,9 kilogrammot kell a vállukra venniük. A különböző speciális, például nyelvi tagozaton tanuló diákoknak ennél 1-1,5 kilogrammal nagyobb tömeget kell megmozgatnia, és akkor még nem beszéltünk a tornafelszerelésről, illetve a tanítás utáni különórák kellékeiről, hegedűről, gitárról és egyéb hurcolandó hangszerekről. A probléma megoldása nem is olyan egyszerű. Legalább is szerteágazóbb, mint hogy bizonyos könyveket ki kellene pakolni a gyermekek hátizsákjából. A tankönyv-támogatási rendszer például a minél nagyobb terjedelmű könyvek kibocsátására ösztönzi a kiadókat, a tanárok pedig a kötelező könyveken kívül több pluszkiadványt, atlaszt, munkafüzetet, segédkönyvet kérnek az óráikra.

Egyes szakértők szerint a hazai oktatók, pedagógusok túlságosan kötődnek a tankönyvekhez, ám egy széles körű szemléletváltással őket is rá lehetne venni a maguk készítette néhány oldalas vázlatok, vagy máshonnan kimásolt pár lapos segédanyagok használatára. (sn, ervé, ma)