Diplomaták bőrében

Három diáktársammal, And- ruskó Krisztinával, Bozsaky Gáborral és Elek Mátéval Budapesten a BIMUN (Buda- pest International Model United Nations) konferencián vettem részt, ami az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) működését volt hivatott szimulálni.

A modellkonferenciát már sokadik éve a budapesti Eötvös József Gimnázium szervezi középiskolásoknak. Idén több mint tizenöt országból, például Németországból, Angliából, Olaszországból, Spanyolországból, Törökországból, Egyiptomból és Tajvanról érkeztek diákok, akik közül sokakkal a rövid együttlét ellenére is szoros barátságot kötöttünk.

A konferenciát pénteken nyitották meg az Uránia Filmszínházban. Délután városnéző túrán vettünk részt, és bár az időjárás nem volt kegyes hozzánk, a felhős Budapest így is gyönyörű látványt nyújtott.

Szombaton délelőtt kezdődött a munka: Krisztina a Környezetvédelmi Bizottságban (UNEP), Gábor a Speciális Politikai Bizottságban (SPECPOL), Máté a Biztonsági Tanácsban (SC), jómagam a Nemzetközi Biztonsági Tanácsban (DISEC) foglaltam helyet. Munkánk során valódi diplomaták bőrébe bújhattunk: beszédeket tartottunk, lobbiztunk, vitáztunk, javaslatokat dolgoztunk ki, miközben foggal-körömmel igyekeztünk az általunk képviselt ország érdekeit képviselni.

A bizottságokban végzett feladataink azonban csak töredékét tették ki napjainknak; az estéket ismerkedéssel, a város felfedezésével töltöttük. Kétségkívül az egyik legnagyobb élmény a vasárnap esti hivatalos buli volt az A38 Hajón. Mondanom sem kell, hogy kétnapnyi tárgyalás után már mindannyian vágytunk egy kis kikapcsolódásra, így éjszakába nyúlóan táncoltunk, szórakoztunk. Persze másnap ismét jelenésünk volt a bizottságokban, ahol az átmulatott éjszaka után bár kissé fáradtan, de változatlan lelkesedéssel vetettük bele magunkat a munkába.

Hétfőn a Diplomaták Estélyére voltam hivatalos: Budapesten szolgáló nagykövetek és diplomaták engedtek betekintést munkájukba. Roppant tanulságos volt beszélgetni velük, meglepően őszintén meséltek hivatásuk előnyeiről és hátrányairól is. Eközben a többiek jó hangulatú hajótúrán vettek részt a Dunán.

Kedden a Fővárosi Közgyűlésben volt jelenésünk, ahol a bizottságok közös gyűlést tartottak, és sikeresen megszavazták a korábban elfogadott javaslatokat. Este már a záróünnepség következett a Belvárosi Színházban. Az egyes bizottságok vezetői kiértékelték az elmúlt napok történéseit, és külön elismerésben részesítették Elek Mátét a bizottság munkájában végzett kimagasló teljesítményéért. Ezután az egyes delegációk szórakoztató műsorai következtek, de ekkor már nehezünkre esett az önfeledt szórakozás, hiszen tudtuk: rövidesen eljön a távozás ideje. Fájó szívvel, de rengeteg élménnyel és tapasztalattal vettünk búcsút újdonsült barátainktól, illetve Budapesttől.

Nagy köszönet illeti iskolánk angol szakos pedagógusait, köztük Vlahy Anita és Szilárd Ágnes tanárnőt. Ők vállalták felkészítésünket és kíséretünket. Felemelő volt átélni, hogy a gimnáziumban szerzett tudásunkkal megálljuk a helyünket a világ bármelyik részéről érkezett diákok mellett is.

Összességében hatalmas élménnyel lettünk gazdagabbak. Egyrészt szélesítettük világlátásunkat, hiszen olyan égető kérdések mélyére ástuk magunkat, mint a környezetszennyezés, az illegális fegyverkereskedelem vagy a lakosság elöregedése okozta munkaerőhiány. A vitákban alkalmunk nyílt vitakészségünk és improvizációnk fejlesztésére, mégpedig angol nyelven. De mégis, ha egyetlen dolgot ki kellene emelnem, az annak a tudatosítása lenne (ahogy az egyik beszédben elhangzott), hogy mindnyájan „világpolgárok” vagyunk. Más nemzetiségű, kultúrájú és vallású emberekkel hozott minket össze a sors, akikkel mégis összekötött minket valami: a vágy, hogy egy jobb, békésebb világban éljünk, illetve az, hogy ezért készek is vagyunk tenni.