Csiklandós vagy?

Csiklandós vagy te is? Ugyanis az emberek nagy százaléka érzékeny a csiklandozásra valamely bőrfelületén. Ám azt biztosan te is tapasztaltad, hogy magunkat még a legérzékenyebb pontjainkon sem tudjuk megcsiklandozni. Vajon mitől lehet az, hogy ha más ér hozzánk, mégis nevethetnékünk támad?

Paul Bay, a University College London kutatója, dr. Randall Flanagan, a Queen’s Egyetem pszichológusa és Daniel Wolpert, a Cambridge Egyetem kutatója érdekes kutatási tapasztalatokat szereztek. Azt vizsgálták ugyanis, hogy milyen erősnek érezzük a saját testünkre mért ütéseket, érintéseket.

A vizsgálati alanyaik bal mutatóujjára erőérzékelőt szereltek, melyet a jobb mutatóujjukkal ütögettek. Az érzékelőhöz kapcsolt apró motor pontosan akkora erőt gyakorolt a bal mutatóujjra, mint amekkorát a jobb kifejtett.

Az eredmény rendkívül érdekesnek bizonyult. Hiszen az alanyok minden esetben arról számoltak be, hogy gyengébbnek érzik a saját maguk által kifejtett ütést, mint amikor más ütött ugyanakkora erővel a passzív ujjukra. A vizsgálat egyik szakaszában az érzékelőket eltávolították, így az alanyok jobb kezükkel a levegőbe ütöttek, a kis motor azonban megütötte bal mutatóujjukat. Bár tapasztalták, hogy jobb kezük nem érint semmit, ebben az estben is csökkent ütésérzékelésről számoltak be. Az is kiderült, hogy ha a jobb mutatóujj ütését késleltetve vitte át a motor a bal mutatóujjra, az alanyok annál erősebbnek érezték azt, minél több idő telt el a mozdulat megindítása óta. Ennek oka a kutatók szerint az, hogy a saját magunk által indított érintésekre előre felkészülünk, és automatikusan csökken, vagy megszűnik érzékelésünk ezekre az ingerekre. Ezért van az is, hogy nem tudjuk saját magunkat megcsiklandozni, hiszen a csiklandozás lényege a meglepetésszerűség, előre megjósolhatatlanság. Ezt saját magunk esetében nem tudjuk biztosítani, hiszen mozdulatainkat előre megtervezzük. (sn)