Comenius találkozó

CZAKÓ GABRIELLA

De miért is mentünk a cseh kisvárosba, Uherské Hradištěbe? Bár azt mondják, finom a cseh sör, mégsem ezért utaztunk oda. Azért „vertünk ott sátrat” négy napra, hogy megismerkedjünk öt másik ország kultúrájával, és bemutassuk a saját kisebbségi létünkből fakadó különleges és egyedi gondolkodásmódunkat. Több százszor el kellett magyarázni a külföldi gyerekeknek (néha a felnőtteknek is), miért is vagyunk mi magyarok, miközben Szlovákiában élünk, de megérte…

Amikor kis kék buszunk begördült a suli parkolójába, mindenki izgatott lett. „Milyen családokhoz kerülünk?” „De nagy ez a suli! Biztos, hogy ide kell jönni?” „Nem látod, hogy még az ajtókilincsen is a Comenius logója van?!” Vendéglátóink beterelgettek minket egy kis pavilon alá, amely tanteremként is szolgál meleg tavaszi és őszi napokon. Rögtön teával, kávéval, ülőhellyel kínáltak, mert biztosan elfáradtunk. A frissítő után tábortűz köré gyűltünk, ahol minden ország csapatának saját anyanyelvén énekelnie kellett egy dalocskát. Majd jött a várva várt pillanat – a családokhoz való szétosztás. Kiderült, aggodalomra semmi okunk sem volt, mivel a lehető legjobb családokhoz kerültünk, akik, reméljük, nemcsak az otthonukba fogadtak be minket, de a szívükbe is zártak.

Kedden egész nap a városban tartózkodtunk. Kézműves foglalkozáson fülbevalót, karkötőt és más egyéb csecsebecsét készíthettünk. A foglalkozás után átmentünk a kultúrházba, ahol az iskola igazgatónője angol nyelven köszöntötte a jelenlévőket, majd a cseh gyerekek előadták a résztvevő országok számára készített műsorukat. Ezután az iskolában órákat látogattunk, megnéztük a projekt két éve alatt készített munkákat, amelyek a folyosók falait díszítették. Még az ebédlőjükben is a programban részt vevő hat ország volt a téma: Lengyelország, Olaszország, Törökország, Spanyolország, Csehország és Szlovákia. A „túra” után az egyik negyedikes osztályban magyar szavakat, kifejezéseket és két gyermekdalt tanítottunk meg a tanulóknak. A cseh gyerekek a szavak furcsaságán nevettek (mert ugyebár a magyar nyelvnek nincsen párja!), mi pedig azon, ahogy kiejtik őket. Vonatozás és zongorajáték következett, ebéd után a városházán a polgármester úr fogadott bennünket, majd következett a városnézés.

A szerdai napot a sportnak szenteltük: 12 állomás volt kijelölve, 12 különböző feladattal: kapura rúgás, puzzle kirakós, gulyásfőzés, floorball, spagettire csomókötés és a többi. Jól kitalált játékok voltak ezek, szerintem kicsiknek és nagyoknak egyaránt megfeleltek (kivéve a rúdmászást…). Sokat nevettünk, de őszintén megvallva, izgultunk is, mennyi pontot tudunk összegyűjteni. Délután, hogy ne feledjük, mennyire egészséges a sport, a buchlovi várba és a buchlovicei kastélyba látogattunk el. A várat dombra építették, tehát először fel kellett rá gyalogolni, a kastély körül pedig gyönyörű, hatalmas park terült el, amelyet szintén bejártunk.

Csütörtök délelőtt a kultúrházban gyűltünk össze, ahol minden ország kis műsorral tisztelte meg a többieket. A lengyel diákok bábszínházzal készültek, a török gyerekek két néptánccal, a spanyolok egy Guadalajara környékére jellemző néptáncot adtak elő, és volt egy akrobatikus számuk is – akrobatikus elemek segítségével jelenítettek meg európai épületeket. Mi a Ludas Matyiból készített kisfilmet és egy gömöri néptáncot mutattunk be. A cseh gyerek megmutatták, hogy a mozgás szerelmesei, mert aerobikoztak. A fesztivál végén okleveleket kaptunk. Délután pedig irány Velehrad, ahol egy szép barokk stílusban épült bazilikát és a modrai skanzent nézhettük meg.

Este eljött a búcsú ideje. Remélem, kapcsolatban maradunk a cseh gyerekekkel, és bizakodom, hogy lesz még Comenius nemzetközi projekt az iskolánkban. Úgy gondolom, mindannyiunk nevében köszönetet mondhatok tanárainknak, de legfőképpen Ádám Lilla tanárnőnek, aki az egész projekt mozgatórugója volt.