Bukott diákból lesz a sikeres felnőtt?

Egyre több kisgyereknek jelent az iskola szenvedést, különösen azoknak, akik képtelenek a tartós figyelemre és az eredményes tanulásra. Ezek a gyerekek összpontosítási zavarokkal, motoros nyugtalansággal küzdenek, az iskolai kényszerrel nehezen küzdenek meg, csak arra képesek figyelni, ami érdekli őket. Hogy folyamatos kudarcaik következtében ne alakuljon ki náluk súlyos személyiségzavar, szakember segítségére van szükségük, de szülőknek is meg kell tanulniuk kezelni gyerekük „másságukat”.

A fimóta elnevezés a figyelemzavart, a motoros nyugtalanságot, a tanulási zavart jelölő mozaikszó, az iskoláskorú gyerekeknek legalább 3-5 százalékát érinti. Annak eldöntéséhez, hogy valóban fennáll-e ez a zavar, nagy szakmai tapasztalatra és gondos vizsgálatra van szükség a pszichológusok részéről.

Bár e legtalálóbban talán szertelennek nevezhető gyerekek sok esetben hiperaktív társaikhoz hasonló tüneteket produkálnak, a probléma gyökere más, mint az állandóan ficánkoló apróságok esetében. A fimótás gyerekre jellemző, hogy a részletek nem érdeklik, gondatlanságból hibákat követ el például a feladatok megoldásában. Nehézséget jelent számára a figyelem fenntartása minden olyan feladatnál, amely nem érdekli.

A figyelem „pattogásának” előnye ugyanakkor, hogy a gyerek gyorsan átlátja a helyzeteket, megérti a problémákat, és szokatlan asszociációkat alkot, amit akár a kreativitás alapjának is tekinthetünk. Jóllehet, az elkalandozó figyelmű gyerekek képesek koncentrálni az őket érdeklő dolgokra, gyakori pedagógiai probléma, hogy nem követik az utasításokat, nehézségük van a feladatok és a tennivalók „megszervezésében”.

Elkerülik az olyan feladatokat, amelyek tartós értelmi erőfeszítést igényelnek. A külső ingerek könnyen elvonják a figyelmüket, a napi tevékenységekben „feledékenynek”, hanyagnak mutatkoznak. Ha egy gyereknél a szertelenség (impulzivitás) tünetei legalább fél éven át jelentkeznek, érdemes szakemberhez fordulni.

A fimótás gyerek iskolai teljesítménye elmarad attól, ami életkora és értelmi képességei alapján elvárható lenne. Gondjai a motoros nyugtalanságból és figyelemzavarból fakadnak. Pedagógusai általában úgy vélekednek az ilyen gyerekről, hogy „jó eszű, de túlságosan játékos”. Nemigen tudnak együttműködni másokkal, látszólag nem törődnek a másik érzelmeivel. Társaik körében nem igazán népszerűek, ezért nem kortársaikkal, hanem fiatalabbakkal vagy idősebbekkel barátkoznak.

Gyakori jellemzőjük, hogy túl sokat beszélnek, s mielőtt a kérdés elhangzott volna, máris kimondják a választ. Ebből viszont az is következik, hogy bizonyos helyzetekben fáradhatatlanok, a munkában kitartóak, nagyon dolgosak. A tünetek a helyzettől függően is változhatnak. Az apróságok 60-70 százalékánál legkorábban két éves korban lehet felismerni a tünetcsoportot, ekkor már tetten érhető a figyelemzavar, valamint az óvatosság hiánya.

A fimóták közül utóbbi miatt háromszor annyian szenvednek súlyosabb balesetet, mint figyelemösszpontosításra képes kortársaik. Gyakran tesznek kárt önmagukban és környezetükben is, ezért szoros felügyeletet igényelnek. Hamar elunnak mindent, és gyakran váltogatják tevékenységüket, ugyanakkor nagyon öntörvényűek, akaratosak. Ha valami nem sikerül – vagy ha valamit nem kapnak meg –, azonnal, könnyen indulatkitörésekkel reagálnak: sírnak, dühöngnek. Többnyire később lesznek szobatiszták, és később kezdenek el rajzolni is, mint kortársaik, társaságba kerülve hamar visszahúzódóvá, szégyenlőssé válnak.

A kamaszok 30-40 százalékánál vezető tünetként – a rengeteg iskolai kudarc miatt – már a motiváció hiányát és az önbecsülés zavarát lehet említeni: nem érzik az idő múlását, képtelenek gazdálkodni az idejükkel. Terveik általában nélkülözik a realitást. Felnőttként, ha jól választanak foglakozást, nagyon sikeresek lehetnek.

Ha végre kikerülnek az iskolapadból és megtalálják hivatásukat, jó humorukkal, kitartásukkal igen értékes felnőtt válhat belőlük. (nsz, he)