Brünn felfedezése

Ha megérkezik a jó idő, és a tavaszt megkerülve szinte már a nyár tombol, nagyon nehéz az iskolában ülni, figyelni, sőt, tanulni.

Gondolom, ezt érezhették az osztályfőnökök – Hevesi Anikó és Spátay Adriana tanárnő –, mert úgy döntöttek, hogy a május 7-ei tanulmányi kirándulással kétnaposra hosszabbítják meg az államünnepből adódó keddi szünetet.

A komáromi Selye János Gimnázium VI. N és III. C osztálya hétfő reggel már hét órakor buszra szállt, felpakolva étellel-itallal meg kifogyhatatlan jókedvvel. Akadt olyan diák is, aki rohanni nem a lábán, hanem a mankóján tudott. Becsületére legyen mondva, zokszó nélkül végiggyalogolta – pontosabban: végigmankózta – velünk az egész napot.

Első utunk a Műszaki Egyetemre vezetett. Gimnáziumunk több volt diákja is ezen egyetem hallgatója, sőt, egyik osztálytársunk bátyja, volt selyés gimnazista, Szeleczky Zsolt is ott tanul. Hevesi tanárnő volt diákja nagy lelkesedéssel, információkkal felvértezve mutatta meg nekünk az egyetemet, beszélt az egyes karokról, a felvételi feltételekről. A Műszaki Egyetem szinte egy kisebb város csupa modern, felújított épülettel, rengeteg zöld területtel. Mivel magasan Brünn fölött terül el, szinte az egész várost belátni. A campus egyes helyein céges központok vannak, ahol már az egyetem diákjait is alkalmazzák. Továbbhaladva láthattuk az energetikai kamara épületét, valamint a kollégiumokat is. Meglepődtünk a távolságon – csak pár száz méter, és a diákok már otthon is találják magukat. Fiatal önkéntes idegenvezetőnktől megtudhattuk azt is, hogy míg a Műszaki Egyetemet jobbára fiúk látogatják, addig a Masaryk Egyetemen – amely a város túlsó felén található – a lányok vannak többségben. A két intézményt metróvonal köti össze, így a társaság félúton találkozhat. Megtekintettük az egyetem sportközpontját is. Csupa új, modern, hatalmas épületegyüttest láthattunk, mely tökéletes kikapcsolódást nyújt az egyetemistáknak.

Brünn már első látásra nagyon szép városnak tűnt. Ám amikor felmentünk Spilberg várába, a csodás panorámától elállt a lélegzetünk. Spilbergben kész horrortúrán vettünk részt. Bejártuk a kazamatákat, kétségbeesetten kerestük Kazinczy Ferenc celláját és emléktábláját, ám sajnos nem jártunk sikerrel. Az egyik idegenvezetőtől megtudtuk, hogy a kazamaták egy részét éppen restaurálják – Kazinczy volt rabhelye is ott található. A megemlékezéshez azonban ragaszkodtunk, így lefényképezkedtünk a koszorúnkkal, melyet tanáraink hoztak magukkal.

A következő cél a Masaryk Egyetem utcája volt, ezt a tervet nagy egyetértésben sikeresen szabotáltuk. Kiharcoltunk egy háromórás pihenőt, hogy legyen idő körülnézni a városban, és esetleg valahova beülni egy sörre (természetesen alkoholmentesre!). Ám volt pár elszánt diák, aki szintén volt diákunkkal, Šarai Tomival – jelenleg a Masaryk Egyetem hallgatója – bejárta nemcsak az előbb említett intézményt, hanem több más egyetemet is.

A hazaút alvás helyett – rendes gimnazistákhoz híven – énekléssel és jókedvvel telt. Fáradtan ugyan, de élményekkel telve értünk Komáromba.

Tóth Erika, III. C