Bezzeg az én időmben

Hányszor hallottuk már ezt a mondatot – akár gúnyos, akár kioktató, akár kedves felhanggal! Szülők, nagyszülők, rokonok, tanárok stb. unásig ismételt frázisa! Valami azonban mégiscsak lehet benne, ha már ennyiszer mondogatják! Vajon tényleg más volt az élet akkoriban? Fehér Klára lányregénye a kamaszkor problémáit taglalja.

Ennek a könyvnek a hőse, Horváth Kati másodikos kereskedelmista, mindig kitűnő tanuló. Nemcsak szeret, de kénytelen is jól tanulni, hogy megtarthassa tandíjmentességét, hiszen még a húga is tanul, s édesapja nehéz munkájával nem sokat keres. Kati mindig kilóg a sorból. Konfliktusai abból adódnak, hogy mást tart fontosnak, mint a környezete. Néha kicsit rendetlen, néha kicsit szórt, de alapvetően jószívű, okos és szeretetre méltó.

Hősünk nem szívesen jár kereskedelmibe: orvos szeretne lenni, titokban tanul latinul, s arról ábrándozik, hogy egyszer majd egy nagy iskolát létesít, ahol rengeteg gyerek lesz, s mindenki azt tanul, amit akar, s ő lesz az iskolaorvos. Édesanyja sokszor mesél arról az időről, amikor ő volt annyi idős, mint Kati.

„Bezzeg az én időmben” – kezdi az elbeszélést, s a történetek valóban nem könnyű gyermekkorról szólnak. A megpróbáltatásokból azonban Katinak is jut éppen elég. Szerelmes lesz. A fiú végzős tanárjelölt, aki nemcsak a várva várt érzést kelti fel benne, hanem a szemét is felnyitja a környező valóságra. Ez a valóság nem olyan magától értetődő, mint Kati hitte, végül pedig durván beleavatkozik az ő életébe is: Magyarország háborúba lép, és a fiúnak be kell vonulnia. Az életben mindig próbákat kell kiállni, s az a legfontosabb, hogy mindig az emberség szavára hallgassunk – ez Fehér Klára könyvének egyszerű tanulsága. A könnyedén folyó cselekményt csak laza szálak fűzik egybe, inkább epizódok, elbeszélések sorozata. Jó szórakozást hozzá! (he, i)