Az unaloműző televízió

Ha az egyik verekedős filmet ad, a másikon is tutira csépelik egymást, ha pedig romantikus vígjáték van műsoron, más csatornán sem talál mást a kedves néző.

A kedves néző ettől lassan kedvetlen lesz, mert ha valaki speciel nem szereti a Bud Spencer – Terence Hill műfajt, aznap este lőttek a tévézésnek, viszont ha rajong a szerelmes komádiákért, választania kell két (olykor akár három) igéretes film közül. Ez pedig igencsak idegesítő tud lenni, mármint mindkét helyzet az is, ha a bőség zavarával küszködünk, meg az is, ha épp nincs semmi nézhető.

De végtére is, miért olyan nagy baj az, ha nincs semmi nézhető a tévében? Mintha más szórakozás nem is lenne az életben! Az igazság viszont az, hogy a televízió már beköltözött a háztartásokba, s nehezen tudnánk nélküle meglenni. Ám nem is kell a tévé komát száműzni sehova. Sok esetben hasznos, és érdekes, igazi kikapcsolódást nyújtó programokat figyelhetünk rajta, legyen az kedvenc sorozatunk, egy izgalmas műveltségi vetélkedő vagy éppen Bajnokok Ligája mérkőzés. Gond csak akkor van, ha nem tudunk elszakadni a „varázsdoboztól“. Persze akinek a tévé csakugyan csupán egy eszköz a sok közül a szórakozásra és pihenésre, az hitetlenkedve csóválja fejét az olyan kijelentéseken, hogy a tévé nélkül megáll az élet. Egyesek számára azonban tényleg megáll, legalábbis ők úgy hiszik. Egy diáklány például külföldi munkavállalása során a televíziót hiányolta a legjobban, az otthoniak annyira nem hiányoztak neki. S mikor végre hazatért, egy hétig csak a képernyőt bámulta, ilyen módon próbálva bepótolni a mulasztottakat. Van azonban olyan is, aki egy műsorhoz kötődik nagyon, ki nem hagyná egyetlenegy részét sem. A dél-amerikai kétszázötvenmilló-háromszázhuszonnégyezer részes sorozatokkal kapcsolatban nagyon könnyen kialakul a függőség. A kezdési időpont közeledtével a szomszédasszonyok abbahagyják a pletykálkodást, leteszik a főzőkanalat, és izgatottan várják, megcsókolja-e vajh ebben a részben már José Armando úrfi Lúcia kisasszonyt, aki ugyan csak cselédként van a házban, de titokban a ház urának törvénytelen lánya... Ugye ismerős a képlet? Mexikói, brazil és argentin barátaink sorozatai nagyon egy kaptafára készültek, de ez a rajongókat egy kevéssé sem zavarja...

A fiatalok körében azonban manapság a szappanoperáknál jóval közkedveltebbek a valóságshow-k. A Big Brother és a Való Világ történései állandó beszédtémát jelentettek az ifjúság számára. Hogy egy valóságshow mitől is éppen valóságshow, rejtély, hiszen a valós élethez vajmi kevés köze van egy mesterségesen összeválogatott társaság mesterségesen kialakított környezetben, mesterségesen teremtett bizarr helyzetekben való viselkedésének. De a dolog kétségtelenül sikeres, hiszen Bálint, Majka, Linya vagy Laci nevét mindenki ismeri, aki csak egy kicsit is ad magára.

Úgy fest, a televízió már elválaszthatatlan része az életünknek, legyen szó idősebbekről vagy fiatalokról. Esténként a legtöbb lakás ablakából kiszűrődik a készülékek sejtelmes kék fénye. De azért néha meg lehet próbálkozni valami más tevékenységgel is. El lehet menni mondjuk sétálni, egész jól néz ki a város alkonyatkor, az ablakokból kiszűrődő kék fényekkel...