Az újonc dolga sosem könnyű

Mindenki átéli azt a néha kellemetlen és furcsa érzést, amikor újként, kezdőként kerül be egy idegen és összeszokott társaságba. ĺgy van ez, mikor első nap megyünk munkába, vagy mikor először lépjük át az új iskola küszöbét.

Egy kilencedikes alapiskolás „nagy halnak” érzi magát egy „kicsi akváriumban”. Úgy járkál az intézmény folyosóin, mint aki bármit megtehet, aki mindent és mindenkit ismer, és akinek senki sem parancsolhat. Ám ez a magabiztosság gyorsan elillan, amikor ismét legkisebb lesz egy nagy intézményben. Kezdetben csak csendesen meghúzódva jár-kel az idősebb diáktársak között. Tűri az esetleges piszkálódást, hiszen mit is tudna tenni egy felső osztályos ellen. Mikor már ismét „nyeregben érezhetné magát” amiért ő a rangidős a középiskolában, jön az egyetem/főiskola, és minden kezdődhet elölről.

Alapiskolában még sokat segítettek neki tanárai a pályaválasztásban, a hivatalos papírok kitöltésében, ám egy érettségiző diák gyakorlatilag csak magára számíthat. A felsőoktatás rendszere idegen számára, ezért igyekszik mindenhonnan információt gyűjteni. Nos, én is átéltem ezt a folyamatot, és most az utolsó állomásnál tartok. Már nem vagyok középiskolás, de még egyetemista sem, csak úgy „vagyok” a kettő között. Van sok kérdésem, van egy pár dolog, ami nem teljesen világos, de úgy érzem, lassan kezd összeállni a kép. A hivatalos értesítés mellett („felvételt nyert…”) az egyetem küldött a borítékban egy meghívót a gólyatáborra. Hát igen, itt már meg is nevezték, hogy egy újonc, egy gólya vagyok. (Ám nyugtató az a tény, hogy nem vagyok egyedül) nem sokat tűnődtem a dolgon. Elkészítettem a szükséges irományokat, kerestem fényképet, és vártam a visszajelzést. Néhány nap múlva jött a válasz: „Jöhetsz a gólyatáborba.” Nagyon örültem, hiszen a verebek azt csiripelték, jók szoktak lenni ezek az egyetemre bemelegítő táborok. És milyen igazuk volt… Élmény volt egy hétig „összezárva” élni 300 gólyával. Az emberek nyitottak voltak, gyorsan lehetett ismerkedni, és a „bevállalós” feladatok is összehozták a csapatokat. Az ott kapott kiképzés mindenképp hasznos lesz a jövőben… azt hiszem, most már kevésbé tűnik félelmetesnek és idegennek az egyetem. A tanulási szisztémámat már az egyetemhez igazítottam, és előnyben voltam, mert az arcok nem voltak teljesen ismeretlenek, akikkel az iskola folyosóin és az órákon öszetalálkoztam. Szóval ajánlom a tábort mindenkinek, aki szeretné felvenni az egyetemi élet ritmusát, aki szeretne megismerkedni sok új emberkével, és információt gyűjteni a szakjáról.

Sok sikert a most negyedikes diákoknak az érettségire és felvételire készüléshez. Volt fizikatanárom „szállóigéjét” tudom nekik biztatásul idézni: „Minden rossznak vége szakad egyszer. De lesz ennél rosszabb is…” Szóval mindent bele, kitartás, carpe diem és don’t worry!