Az órarend összeállítása

A legtöbb intézményben nincs kötött órarend, a hallgatók szabadon tervezik saját órarendjüket, a következő négy hónap minden percét. Korlátok a felsőoktatásban is vannak. Mindenkinek el kell ugyanis végeznie egy adott szakhoz bizonyos tanegységeket. Az ütemezésről – arról, hogy mikor, milyen tanegységek legyenek soron – nagyrészt szabadon dönthetünk. Ebben korlátozást jelent az úgynevezett kényszerrendezett tanegységek köre. Ez lényegében egy intézmény által meghatározott tanulmányi sorrend, amely előírhatja bizonyos tanegységek korábbi megszerzését, a későbbi tanulmányok előfeltételeként.

A szeptember első feladata tehát: ismerjük meg a képesítéshez szükséges tanulnivalók listáját. Nézzük meg, milyen logikai rend szerint épülnek fel a tanegység blokkjai. Találjunk ki magunknak többféle órarendváltozatot, arra az esetre, ha valamelyik tanegységet nem sikerül felvenni az indexbe. Ez az órarendvázlat lehet az első hetekben segítségünkre a mindennapok beosztásában.

A szabad tanegység álasztása

A legtöbb szülő – és sok hallgatói is – úgy véli, ha az egyes tanegységek már bekerültek a leckekönyvbe, akkor csak úgy teljesíthető a félév, ha minden tárgyból eredményes vizsgát mutat fel a diák. Ez tévedés. Azok a felsőoktatási intézmények, amelyekben szabadon választhatunk tanegységet, általában lehetőséget nyújtanak a tanegység adott félévben való elhagyására, a vizsga eltolására. Ilyenkor nem kell félévet ismételni sem. A hallgató tovább haladhat tanulmányaiban akkor is, ha valamelyik számonkérésen nem teljesített megfelelő színvonalon. A szabad tanegység választása és a kényszerrendezés intézményi feltételeit érdemes már a félév kezdetén, a tantárgyfelvételi időszakban tisztáznunk, így jelentősen csökkenthető a vizsgaidőszakban várható stressz mértéke.

Érdemes tudni, hogy az egyes tanszékek saját ritmusuk – tanszéki kapacitásaik – függvényében hirdetik az órákat. A korábbi évek hallgatói tapasztalatai, vagy régebbi kurzuskínálatok alapján, az adott tanszékek illetékeseinek információi segítségével könynyebben megoldható a tanulmányok ütemezése.

Ismerkedj meg csoporttársaiddal!

Az órarend kialakításakor a gyakorlott diákok a hét közepére terveznek több munkát. Az átlagos egyetemista szeretné a hétvégét is tartalmasan tölteni, ezért már pénteken a hétvége lázában ég. Otthonról is nehéz elszakadni, különösen, ha a vasárnap este hétfő hajnalba nyúlt.

Az órarend összeállításakor a saját napi ritmushoz igazodóan célszerű az egyes tanegységeket kiválogatni. Aki a reggeli órákban érzi magát tetterősnek, tervezzen a korábbi időpontokra hirdetett gyakorlatok választásával. Aki inkább délután tud teljesíteni, az igazítsa ennek megfelelően tanulmányi terveit. Nagyon fárasztó, ha minden erőnkkel az ébren maradásért küzdünk egy szemináriumon, és az oktatókra sem tesz jó benyomást a lélekben állandóan „távollevő” hallgató. Miután az előadásokon való részvétel a legtöbb intézményben nem kötelező; ha nem vezetnek katalógust, sok esetben súlyosabb következmények nélkül kihagyható néhány közülük. Figyeljünk azonban arra, hogy az első és utolsó néhány előadáson vegyünk részt! Ilyenkor szerezhetjük meg az adott félévre vonatkozó téma- és irodalomjegyzéket, illetve a félév végén az órai jegyzeteket. Ekkor iratkozhatunk fel a kurzusvezető által meghirdetett vizsgaidőpontokra is. Azok számára, akik úgy érzik, pusztán a háttérirodalom birtokában nem tudnak felkészülni a vizsgára, továbbra is ajánlott az előadások látogatása!

Arról sem feledkezhetünk meg, hogy a többi hallgatóval is tartanunk kell a kapcsolatot. Az órákon kívül – a szabad tanegység választása által szétszaggatott hagyományos csoportok, évfolyamok hallgatóiként – nem sok szervezett alkalom adódik a barátkozásra. A vizsgaidőszak nehézségei – beleértve a szinte kizárólag bizalmi alapon működő jegyzetkérést – aztán általában szorosabbra fűzik a kapcsolatokat. Barátságok és szerelmek kezdődtek már így. (he, f)