Az a fontos, milyen vagy

Először nézzünk szét Olaszországban és Spanyolországban. Ezeken a területeken a munkaadók nem a papírok alapján választják ki alkalmazottaikat. Sokkal lényegesebb számukra a személyes beszélgetés, mely során vagy kialakul a bizalom a jelentkezővel szemben, vagy sem. Nagyon eltérő fejlettséget állapíthatunk meg Olaszország és Spanyolország régiói között. Rómától északra haladva lényegesen fejlettebb iparral találkozunk, mint délen. Spanyolországban pedig Katalónia fővárosa, Barcelona, a baszk Bilbao és Madrid térségének vállalatai járnak élen a gazdaságban. Az itteni álláskeresés módszere a többi európai országhoz hasonlít, de még ott is a személyes kapcsolatra épített stratégia kecsegtet a legnagyobb sikerrel. A déli területek elmaradottabbnak számítanak, az ottani felvételi szokásokra még az olasz és spanyol mentalitás nyomja rá a bélyegét. Az mindenhol egyaránt érvényes, hogy az olasz és a spanyol munkaadók szívesen fogadják a külföldi munkavállalókat, de ezekben az országokban is nehéz úgy munkához jutni, hogy közben máshol tartózkodunk. Ugyanis a déliek munkájukkal kapcsolatban sem terveznek 2-3 hónapra vagy akár fél évre előre, ami egy külföldi munkavállaló esetében teljesen természetes felvételi folyamat lenne. Ezért célszerűbb néhány hétre elutazni ezekbe az országokba, és helyben, a konkrét álláshirdetéseket böngészve jelentkezni. S ha már felbukkant a legszimpatikusabb munka, következhet a személyes találkozás, a felvételi elbeszélgetés. Olaszországban nagy hangsúlyt helyeznek a megjelenésre, a ruházat megfelelő összeállítására.

Mire figyeljünk?

Az eredményes munkavállaláshoz ott nagymértékben hozzájárul, ha a jelentkező a legjobb ruháját veszi fel az interjúra, különösen Észak-Olaszországban, ahol a divat és a stílus a hétköznapi emberek életét is meghatározza. A külföldről érkezett munkavállaló könnyen eshet abba a tévhitbe, hogy ezeken a területeken a déli mentalitásnak megfelelően vidámak, bizalmaskodóak, „vállveregetősek” a felvételi beszélgetések. Aki ennek megfelelően járna el, csak kevés sikert aratna, hiszen ezek a munkaadók éppen a tiszteletet és némi távolságtartást értékelik pozitívan. Az általuk érzett bizalom egy ilyen, kissé „fagyosnak” tűnő beszélgetés során is kialakulhat. Ezt a bizalmat pedig sokkal értékesebbnek tartják, mint a papírformában lobogtatott képzettséget. Jó pontot szerezhet az az álláskereső, akinek van ismerőse az érintett cégnél. Ha pedig az egyik leendő munkatársával sikerül meginnia egy kávét, szinte biztos, hogy ő kapja a munkát. Az önéletrajz és a kísérőlevél majdnem mindenhol másodlagos szerepet játszanak. Annyi azonban biztos, hogy a magyar önéletrajzhoz hasonlóan ott is a személyes adatok felsorolásával kell kezdeni a bemutatkozást, majd a szakmai tapasztalatok, tanulmányok, egyéb képességek és a hobbik következnek. Spanyol önéletrajz esetén szükséges a személyes adatok részletezése, mint pl. a születési hely és a személyi igazolvány számának megadása is. Olasz területen nem szokás az önéletrajzot aláírni és dátumozni, de ennek megszegése nem számít főbenjáró bűnnek.

Fényképet azonban egyik országban sem szokás mellékelni az önéletrajz mellé. A kísérőlevelekben mindenképp előnyös a személyes megszólítás, a levél szövegében pedig az önéletrajz azon elemeit szokás kiemelni, amelyek az álláshirdetés elvárásainak teljesítésében fontosak. (he, s)