Angliába készül tanulni

A lányom egyetemista, és lehetősége adódott, hogy külföldön töltsön két szemesztert. Angliába utazik, ezért aggódom, mi lesz vele olyan messze. Ha gondja akad, nem mehetek csak úgy utána, nem segíthetek rajta. Ő nagyon nyugtat, hogy tud már magáról gondoskodni, de ennyi időt még sosem töltöttünk távol egymástól. Egyedül nevelem, féltem.

Jelige: Részképzés

Nem könnyű dolog messzi útra elengedni a gyereket, mert sok előre nem látható veszély leselkedik rá. Sok minden történhet, amivel előre nem számol az ember: kellemes és kellemetlen esemény egyaránt. Ez azonban nem hatalmazza fel önt arra, hogy úgy döntsön, nem engedi felnőtt lányát külföldre tanulni. Ez már az ő élete, neki kell eldöntenie, hogy mit vállal fel, s mit nem.

Mivel egyedül neveli gyermekét, nyilván még jobban rá van hangolódva, mivel eddig minden problémát, ami vele kapcsolatban adódott, önnek egyedül kellett megoldania, ha beteg volt, egyedül ápolta, együtt izgult vele a nagy próbatételek idején. Bár reális alapja is van a félelmének, de a messzeség is közrejátszik benne, mert attól fél, hogy a fizikai távolság lelki eltávolodást is jelent majd: nem lehet olyan aktívan jelen a lánya életében, mint eddig volt. Először önmagát kell megnyugtatnia, hinnie kell abban, hogy olyannak nevelte gyermekét, aki egyedül is képes megoldani az adódó problémákat, és döntései helyesek lesznek. Nem keveredik majd meggondolatlanul kétes ügyekbe, csak megbízható emberekkel köt barátságot, szorgalmasan végzi dolgát akkor is, ha az ön vigyázó tekintete nem őrködik felette.

Amikor járni tanult a lánya, nyilván féltette őt a nagy esésektől, de azért időnként elengedte a kezét, hogy kipróbálhassa azt is, hogy egyedül hogyan is megy neki a járás. Annak ellenére is, hogy ott volt mellette, nyilván sokszor elesett, megütötte magát, s így tanult meg egyedül járni, s megóvni saját magát az újabb elesésektől. Ha akkor nem veszi a bátorságot, s nem vállalja azt a kudarclehetőséget, hogy járás közben, ha egyedül próbálkozik, eleshet majd, akkor lehet, hogy még ma is csak segítséggel tudna járni.

Emlékszik még arra, hogy milyen volt az első nap az óvodában? Kinek volt nehezebb elviselni az elválást: önnek, vagy a kislányának? Ez is egy hatalmas próbatétel volt mindkettejük számára, de feltételezem, hogy sikerült jól megoldaniuk. Amikor már vagy századszor vitte őt az óvodába, nyilván nem spekulált azon, hogy vajon jól érzi-e magát, eléggé vigyáznak-e rá? Minden változás megviseli az embert, van, amelyik nagyobb mértékben, van amelyik kevésbé, attól függően, hogy mennyire vagyunk rá felkészülve, milyen gyorsan vagyunk képesek alkalmazkodni az új körülményekhez.

Ha a lánya amellett dönt, hogy Angliába utazzon, mindkettőjüket megviseli majd az elválás és a nagy távolság. De ha túl akarják tenni magukat a kezdeti kellemetlen érzésen, akkor inkább a pozitív oldalát nézik majd e változásnak, hogy melyek azok a kellemes dolgok, amik az életét az új környezetben meghatározzák. Milyen előnyei vannak a külföldi tanulmányoknak, mennyi szakemberrel ismerkedhet meg, akiktől majd később, ha dolgozni fog, bizalommal fordulhat tanácsért. Az ott-tartózkodása alatt tökéletesedik angol nyelvtudása, közelről megismerhet egy más kultúrát, életstílust, amik mind gazdagítják életszemléletét. Hinnie kell a gyermekében, hogy ott is megállja majd a helyét. Nagy tragédia bárhol bekövetkezhet, váratlan kellemetlenség bárhol érheti az embert, még saját otthonában is. Félelmére nem az a megoldás, hogy ki se lépjünk inkább házunk ajtaján, mert itthon semmi baj nem érhet minket. Lehet, hogy nagyobb a kockázata annak, ha nagy útra kell, ám ezzel nem jár együtt az, hogy feltétlenül a rossznak is meg kell történnie.

Ha bármi ok miatt meggátolná lányát abban, hogy kihasználja ezt a lehetőséget, az sem hozná meg a nyugalmát: akkor azon tépelődne, hogy miről maradt le a lánya ön miatt. Bízzon gyermeke bölcsességében, hagyja rá a döntés jogát, s bárhogy is dönt, továbbra is támogassa, hogy érezze, önre mindig számíthat. Ma már a nagy távolságokat is le lehet győzni, telefonon, interneten keresztül tarthatják a kapcsolatot, napra készen tudhat arról, hogy jól van-e. Apró-cseprő ügyeinek megoldását pedig bízza rá, elvégre már nagylány. Ha nagy szüksége lesz önre, bárhol is lesz a nagyvilágban, megtalálja önt. Ha pedig úgy érezné, hogy az adott problémát neki egyedül kell megoldania, akkor élhetnek egy fedél alatt is, nem biztos, hogy tudna róla.

Barátkozzon meg azzal a ténnyel, hogy felnőtt a lánya, s joga van hibákat is elkövetni az életében.