Álom vagy realitás?

Ez persze érthető, hiszen Anglia egy ideérkezőnek személyi szabadságot, jó kereseti lehetőséget, valamint az angol nyelv elsajátítását jelenti. Ebben a felfogásban azonban két hiba is van: nem ez a teljes igazság és főleg rossz a sorrend. Nem értem, hogy a fiatalok miért ennyire vakok és naivak! Csak azért, mert ez más ország, nem jelenti azt, hogy kisebb veszélynek vannak kitéve. Ki merne például Kassáról csak úgy, egyszerűen becsomagolni és Pozsonyba költözni azért, mert ott van egy ismerőse, barátja, akinek jó állása van, és akinél pár napig aludhat, de neki magának nincs biztos állása? És ebbe számítsuk bele azt is, hogy beszéli a nyelvet, ismeri a szlovák törvényeket, s ne feledjük, Pozsony Londonnak csupán a negyede.

Sok a munkalehetőség

Igen, nagyon sok álláslehetőség van Angliában, ám a munkákra nem csak egy jelentkező akad. Elsősorban el kell tudnia „adni” magát a munkáltatónak, amihez viszont az angolnyelv-tudás elengedhetetlen. Igaz, vannak, akik jól beszélnek angolul, barátai is vannak kint, és munkába tud állni, de vajon hányan kötnek hivatalos szerződést és jelentkeznek be a bevándorlási hivatalnál, vagy fizetnek adót, amit az itteni törvények előírnak. Sajnos, nagyon kevesen, ami rémisztő. Ugyanis ez a munkáltatót nem zavarja, elvégre, ha probléma adódik, akkor kirúgja az illetőt, és letagadja még azt is, hogy az illető valaha ott dolgozott.

Rengeteg munkáltató van, aki pont ilyen naiv fiatalokra vadászik, és két hét próbaidő után kidobja őket fizetés nélkül, s így cserélgetik a fiatalokat, hiszen ingyenes munkaerőt jelentenek. S ilyenkor nincs kihez fordulnia a fiatalnak, mivel az illető törvényt sértett és adócsalással is vádolható, tehát: jogait eldobta magától. Persze ámíthatja magát a fiatal: ez ritka eset, nem gond, keres másik munkát. De vajon mennyi ilyen másik munkát tud anyagilag megengedni magának?

Merészség vagy felelőtlenség?

Nézzük reálisan a dolgok anyagi oldalát. Aki 1000 fontnál kevesebb pénzzel érkezik Angliába, s kezd el magának munkát keresni, az egyszerűen felelőtlen és megérdemli a sorsát. Ez az összeg otthon soknak tűnhet, de itt szinte semmit sem jelent. Ne felejtsük el, Angliában hetente lakbért fog az illető fizetni, ami minimum 50 font, ha legalább hárman osztják meg a szobát. Tehát havi előleget (200 font) a legtöbb helyen le kell tenni, plusz még egy havi biztosítékot (kb. 200 font). És ez még csak a szállás. Ezután jönnek a telefon- és utazási költségek, amelyek a munkakereséssel kapcsolatosak (heti 20), plusz villany, lakásadó, étel (heti 20, ha csak levest eszik), és ezt nyugodtan meg lehet szorozni pár héttel, amíg valaki munkát talál, természetesen, ha minden simán megy.

De sajnos nem megy, és ezt a két hete tett londoni látogatásom is bebizonyította. Vajon hogyan érezhette magát az a cseh fiatal fiú, aki kofferokkal állt a Big Ben előtt, és csak azért mert a barátnőmmel leszólítani bennünket, mert szlovákul beszéltünk. Szálláslehetőségről érdeklődött, mert pár napja már az utcán aludt. Még most is szinte megdermedek, ha a fiúra gondolok. A szemei tele voltak álmokkal, vágyakkal, de a fáradtság, reménytelenség kezdte kiábrándítani őt. Persze valaki mondhatja, éppen kifogtunk egy esetet, de ha ez így lenne, akkor miért állított le bennünket két szlovákiai lány, akik voltak vagy 20 évesek. Ők egy gyorsétkező előtt könyörögtek, hogy vegyünk nekik ételt, mert már nagyon éhesek, és aznap még nem ettek. Ők az au pair programhoz csatlakozva érkeztek Angliába. Pár hónap után, minimális angolnyelv-tudással, nagyon felelőtlenül otthagyták az angol családot, ahonnan iskolába járhattak. Étel és zsebpénz biztosítva volt számukra, sőt plusz pénz keresetére is lehetőségük volt. De ez nem volt elég nekik, ők több pénzt akartak, és a biztosat feladták a bizonytalanért. S lám, ez lett a vége!

Az utcán kötnek ki

Sajnos ez nem ritka jelenség mostanában Angliában, mert szinte naponta hívnak lányok, akik így tettek, s mivel nem sikerült nekik a nagy „kiugrás”, most szeretnének a családokhoz visszamenni. De sajnos ez nem ilyen egyszerű. Mivel a bizalmat eljátszották, a családok nem fogadják őket vissza. Nagyon felelőtlen döntést hoztak, mert minden kaput bezártak maguk mögött, s így az utcán kötnek ki, mint a már említett két szlovákiai lány.

Igaz, barátaik bíztatták ezeket a lányokat is, hogy náluk aludhatnak, amíg munkát találnak. Ez ideálisan hangzott, s döntöttek: elköltöztek a barátokhoz. Munkát azonban három hétig nem találtak, s nem számoltak azzal sem, hogy időbe telik, míg megismerik Londont, és végül tudatosították azt is, hogy ott nem számíthatnak senki másra, csak saját magukra. S mire végre „elhelyezkedtek”, a munkáltató, tekintet nélkül a lányok anyagi helyzetére, egy másik jelentkezőt vett fel helyükre, jobb nyelvtudással, s egy héten belül menesztette őket. Természetesen nem volt elegendő pénzük, hiszen ők itt akartak keresni, és vagy 6 hét után a barátok is megsokallták, hogy nem járulnak hozzá a költségekhez. ĺgy nem nehéz kitalálni, hol kötöttek ki a lányok! Az utcán, minimális zsebpénzzel, ételt koldulva.

Jobb az óvatosság

Ezt a cikket nem azért írtam, hogy elijesszelek benneteket, fiatalokat a lehetőségektől, hanem hogy lássátok a másik oldalát is a dolgoknak, és csak akkor vágjatok bele, ha minden követelményt teljesíteni tudtok a felsoroltakból. Ezek közül egyikre sem mondhatjátok: ebből van egy kicsi, emebből kicsit több. Mindegyik követelménynek maximálisnak kell lenni, ez nem kompromisszum kérdése. Tehát: jó angolnyelv-tudás (pl. fel mernéd hívni az angol bevándorlási hivatalt itt Angliában, most rögtön, szótár nélkül? – mert ez kell, hogy legyen az első telefonszám, ahová hívnod kell, miután munkába álltál, természetesen a saját érdekedben), legalább 1000 font a számládon, az angol törvények ismerete (legalább az a rész, amely közvetlenül érint) és sok előkészület. Ezek nélkül ne is foglakozzatok a munka gondolatával, különben ti is úgy végzitek, mint a cseh fiú vagy a szlovákiai lányok, s gondolom ezt sem ti, sem a szüleitek nem szeretnék. Bizonyára biztonságosabb úton is kijuthatsz Angliába nyelvet tanulni, pénzt keresni. Ha csak egy kicsit is megrémisztettelek benneteket, és ez azt eredményezi, hogy többet foglalkoztok majd az előkészületekkel, esetleg újragondoljátok terveiteket, már megérte megírni ezt a cikket.