Alice Rejtvény-országban

Raymond Smullyan könyvei egész univerzumot nyitnak meg a fejtörőkre fogékonyak előtt. Magyarul eddig megjelent három kötetében jól ismert matematikai-logikai problémákat felhasználva készítette el igen komoly feladványait. Ezek azonban nem afféle találós kérdések, hanem mesébe ágyazódva, afféle Michael Ende-féle Végtelen történetté válva várják, hogy a beléjük habarodott olvasó sorra felfeszegesse a sokszoros intellektuális lakattal lezárt ajtókat.

Bár rejtvényeinek hősei rendszerint lókötők, vámpírok, királyok és királynők, valamint a középkor valamennyi ismert és ismeretlen szörnyetege, Smullyan nem csak sikerélményt kínál a fejtörők megfejtőjének. És nem is csak egy olcsó vicc poénjához jutunk el, amikor megfejtjük talányait. A feladványokban foglalt logikai problémák ugyanis például arra is rávilágítanak, hogy miért nem lehet mindent szabályozni, mindent egyszerre tudni. Mindent egyszerre tudni ugyanis logikailag lehetetlen, persze ez bonyolult kérdés, és sokan akkor sem fogják elhinni, ha a saját szemükkel látják, hogy ez logikai szükségszerűség. Ez ugyanis az egyik lehetséges értelmezése annak a logikai problémának, mely az 1940-es évektől Gödel-tételként vonult be a logikatankönyvek és filozófiai viták világába. A számos kiváló tudomány-közeli és tudományos könyvéről elhíresült Typotex kiadó honlapján még egy kis feladványt, egy ízelítőt is találunk az egyik kötetből. A könyv címe: Mi a címe ennek a könyvnek? Ez pedig itt nem puszta szóvirág, hanem arra a kérdésre utal, ami a könyv valódi s végső problémája lesz: létezik-e magát látó szem, tudhatja-e egy könyv magáról, hogy mi a címe? Ez magyarán azt jelenti, hogy vajon egy mondat, ami a könyvben szerepel, és ugyanaz a mondat, mint cím vajon ugyanazt jelenti-e? Vagy másképpen: a mondat, mely a könyvben szerepel, még ugyanazt jelenti-e, ha egyszer úgy döntünk, hogy legyen ez a könyv címe is? A könyv főszereplője Craig felügyelő, aki valójában egy kombinációs zár kódját szeretné megfejteni. Ez ugyanis a kódja annak a széfnek, mely... – a többi kitalálható, persze, csak éppen nem túl könnyedén. Egy igazán élvezetes rejtvény előtt állnak ezek a bevezető mondatok:

„Egy filozófiai szöveggyűjteményben vagy valami hasonlóban olvastam: Az igazi filozófus az a kilencéves kislány, aki miután kinézett az ablakon, hirtelen anyjához fordult, és így szólt: Anyu, én csak azt szeretném tudni, hogyan lett egyáltalán bármi is? Ez a kérdés sok filozófusnak okoz gondot, többen ezt tekintik a filozófia alapkérdésének. Ők így fogalmazzák meg: Miért van valami a semmi helyett?“ (he)