Ágrólszakadt ábécé

A – nyám, nincsen

Á – lmom, nincsen

B – rem, nincsen

C – lom. Nincsen

CS – szém

D – lebédhez, és nincsen szóm

„DZ“ – hez,

„DZS“ – hez. Nincs

E – rőm, hogy

É – ber legyek,

F – elől biztos lehetek. Nincsen

G – sám

GY – mántövvel,

H – remnőm sincs

I – gazgyönggyel. Nincs

ĺ – nyemre

J – gkrém,

K – sa. Menjek

L és

M – igráljak?

N – nél

NY – hébb

O – rszág kéne, miről

Ó – dát zengenének.

Ö – rülnék, hogy

Ő – szintébben,

P – nz nélkül, ám

R – edménnyel sikerülne... ...seggre

S – nem, és

SZ – emet elvesztenem...

T – bolyultan

„TY“ – ket írnék?

U – ram, nehogy ez történjék! Ha lehet,

Ú – jat kívánnék:

Ü – gyesen az

Ű – rbe szállnék!

V – ge

„X“ – nek, s költeménynek,

Z – rust érő

ZS – mbes rémnek. (Kimaradt az

Y – om, miről hallgat lexikonom)

Lacza Gergely