Agresszió és öntörvényűség

Gondoljunk arra, hogy mi, felnőttek milyen sok helyes, egészséges, kívánatos szokást azért nem követünk, mert nincs, aki vagy ami folyamatosan figyelmeztessen erre. Még inkább így van ez a gyerekekkel, ezért ha el akarjuk érni, hogy rendszeresen mossa meg a kezét étkezés előtt, használjunk például egy erre figyelmeztető csengőt, lehetőleg már egészen kis kortól.

A hatékony kommunikációhoz az is hozzátartozik, hogy sokkal többször beszéljünk arról, amiért valamilyen szokás vagy magatartás kívánatos, fontos, mint arról, hogy mi ezt elvárjuk, akarjuk, netán követeljük a gyerektől. A játékok elrakásának példájára visszatérve, magyarázzuk el, ha valaki rájuk lép, azok tönkremennek, esetleg komoly baleset is bekövetkezhet. Gyakran kiszalad a szánkon a végső érv, hogy „azért kell ennek így lenni, mert én így akarom”, ami persze a legritkább esetben hozza meg a remélt eredményt. Ha logikus, érthető magyarázatot adunk a gyereknek arról, hogy mit miért várunk el tőle, sokkal nagyobb valószínűséggel teszik magukévá ezeket az elvárásokat.

Természetesen régebbi korokban másféle nevelési módszerek voltak hatékonyak, pl. szigorú testi fenyítés, minimális önállóság, a gyermekek „jogtalansága” stb., de ma már nem ezeket az időkel éljük. Ahogy természetesnek tartjuk az autót, múzeumi darabnak a ló vontatta postakocsit, a nevelési elveinket is ajánlatos a kor követelményeihez igazítani. (he, m)