A tanulási nehézségek felismerése

A tanulási nehézségek különböző természetűek lehetnek. Mindenekelőtt a legfontosabb pedagógiai feladat a tanulási nehézségek időbeni felismerése, okainak korrekt feltárása. A sorozatos kudarcok a hallgatókban tanulással kapcsolatos averziót válthatnak ki, s következményeként az intellektuális képességeik blokkolódnak. A próbálkozások kudarca negatívan hat a hallgatók tanulási kedvére, gyengíti a tanulási motivációt. A hallgatókat az átélt kudarc csüggeszti, fokozatosan csökken erőfeszítésük, s egy bizonyos idő után már hozzá is szoknak a kudarcaikhoz. A „nekem úgysem sikerül” érzése hatalmasodhat el rajtuk. A tartós szorongás pedig lehetetlenné teszi számukra a feladattal való beható és eredményes foglalkozást. Tudjuk azt is, hogy a permanens feszültség iskolai stresszhez vezet, mely hipermobilitásban, agresszivitásban, koncentrációs zavarban, további tanulási nehézségekben nyilvánulhat meg. A hallgatók félhetnek bizonyos tárgyaktól, tanároktól, egyes feladatoktól, helyzetektől vagy az egész iskolai szituációtól. Tanulni pedig emocionális biztonságérzet nélkül lehetetlen, különösen akkor, amikor valami újat kell elsajátítani, ugyanis az új, az ismeretlen mindig kihívást jelent az ismert gondolkodási sémákkal szemben. Az ismeretlen a legkülönbözőbb félelmeket alakíthatja ki a tanulóban. Úgy érezheti a hallgató, hogy erőfeszítései nem járnak eredménnyel. Önértékelése is zavart lesz. A legkülönbözőbb tényezők okozhatnak problémát, így a tanítás nem megfelelő tempója, a beszéd, a kommunikációs készség zavara, a feladatok megértésének nehézsége, a figyelem, a koncentrációs készség zavara, sokféle gátlás, a módszeresség hiánya, a gátoltság, az időnkénti kikapcsolás, a rossz tanulási módszer. Jól látható, hogy a tanulási nehézségek külső (a hallgatóktól függetlenül ható) és belső okokra egyaránt visszavezethetők. A tanulási nehézségeknél nemcsak egyéni kudarcról van tehát szó, hanem az iskola diszfunkciós működéséről is. (ma)