A selyések mozgalmas életéből

Talán nincs is olyan hét, ami- kor a komáromi Selye János Gimnáziumban nem zajlik valamilyen esemény, vagy a diákjai nem vesznek részt valamilyen versenyen. Az utóbbi időszak történéseiből adunk ízelítőt.

Matekdöntős aranyérem

Dimitri Verhulst belga író szerint: „A matematika az, ami életet lehel a dalba. A dallam nem más, mint a számok harmóniája.”

Márciusban Kecskeméten szólt a „dal”, ugyanis ott rendezték meg 27. alkalommal a Zrínyi Ilona Matematikaverseny országos döntőjét. Ide meghívást csak a legjobbak kaphatnak, így a Felvidéket is a kategóriagyőztesek képviselték. Keszegh István tanár úr kíséretében március 23-án utaztak el diákjaink a verseny helyszínére. A kis matematikusok másnap délelőtt mérték össze tudásukat, délután pedig színes programokon vettek részt. Az eredményhirdetés március 25-én volt, mintegy 260 értékes díjat adtak át. A Selye János Gimnáziumot Gerencséri Barbara (primo), Csaplár Viktor (secundo) és Markó Anna (I. A) képviselte. Közülük Csaplár Viktor (tanárai: Horváth Fél Sz., Horváth K., Pósa L.) a 7. évfolyamosok versenyében az 1. helyen végzett, maga mögé utasítva Magyarország, Felvidék, Erdély, Kárpátalja, Vajdaság legjobbjait – körülbelül 7000 diákot. Gratulálunk ehhez a csodálatos eredményhez és további sok mateksikert kívánunk!

Horváth Fél Szilvia

a Selye János Gimnázium tanára

Szép szóval

Április hava igazán a magyar nyelv, a szép szó ünnepi hónapja volt. Pár napos eltérésekkel ünnepeltük József Attila születésének évfordulóját – a magyar költészet napját; s alig pár nap múlva két fontos anyanyelvi versenyre készültek nemcsak a Selye János Gimnázium diákjai, hanem mindazon felvidéki tanulók, akik fontosnak érzik anyanyelvük ápolását, és az országos megmérettetéseken képviselhették iskolájukat, városukat/falujukat, tágabb régiójukat.

Április 13-tól 15-ig zajlott Kassán a Szép magyar beszéd országos verseny. A Selye Gimnáziumot két diákunk képviselte: Szebellai Dániel (III. D), aki a kerületi forduló győztese volt és Bagócsi Lilla (I. C), a kerületi verseny 3. helyezettje. Az országos fordulóban mindkét tanulónk remekül szerepelt, az előző fordulóban elért helyezésüket Kassán is megvédték: Szebellai Dániel országos 1., Bagócsi Lilla országos 3. helyen végzett.

Április 15–17-én zajlott a Kazinczyról elnevezett Szép magyar beszéd verseny 51. Kárpát-medencei döntője Győrött. „... a nyelv eszközével – a leghatalmasabb emberi eszközzel – legyőzzük a jóval a rosszat. Az igényességgel az igénytelenséget” – ez volt az egyik zsűritag, Dr. Korzenszky Richárd tihanyi bencés perjel, Prima Primissima díjas társelnök által írt versenyszöveg egyik gondolata. Már ez a mondatfoszlány is sugallhatja írásának – és az egész verseny szellemiségének – üzenetét: az anyanyelv létünk legfontosabb eleme, általa formáljuk önmagunkat, környezetünket.

A Kárpát-medencei döntőben 99 gimnazista mérte össze tudását. Iskolánkból Dóczé Bálint Jonatán és Kálosi Zsófia szállt versenybe a Kazinczy-éremért – mindkét diákunk érmet iskapott. Kálosi Zsófia tehetségének és felkészültségének ékes bizonyítéka, hogy a Kazinczy-érem mellett megnyerte a szabadon választott és a kötelező szöveg tolmácsolásának díját is – mezőnyében ő nyújtotta a legjobb teljesítményt.

Gimnáziumunk magyartanárát, Spátay Adrianát az a megtiszteltetés érte, hogy ő köszönthette a Kazinczy-verseny résztvevőit a Kazinczy Ferenc Gimnáziumban tartott koszorúzáskor. Kazinczy felvidéki kötődéseinek felvázolása után a magyar nyelv megújításáért folytatott nyelvművelői tevékenységéről szólt a tanárnő, nem feledkezve meg Kazinczy szépírói munkáiról sem:

„Kazinczy következő gondolata, vallomása az édes anyanyelvről egybeforrasztja a fentebb felvázolt irodalmárt és nyelvművelőt: »A nyelv olyan, mint az ég a maga egymásba futó színeinek gyönyörű játékával« – vallotta Kazinczy.” Végezetül Kosztolányi szavait idézte: „... álljon itt egy gondolat a széphalmi mesterről, az utókor tisztelgése a 20. századi költő-író-nyelvművelő Kosztolányi Dezső tollából, aki irodalmi és nyelvművelői tevékenységével maga is méltó utóda Kazinczynak. »Mindenki, aki magyarul ír, adós neki.« Azt hiszem, ez az az adósság, melyet büszkén és boldogan hagyományozunk utódainkra.”

Korzenszky Richárd szövegének egyik gondolatával gratulálunk diákjaink és tanáraik sikereihez, s további mély elkötelezettségre buzdítunk minden magyar embert anyanyelvének ápolására, megóvására, melynek: „...egyetlen célja van, s ez fölötte van minden ideig-óráig tartó érdeknek: az emberibb ember és az igazibb magyar.” (s-a)

Erdélyi jutalomút 2016

A 2015 októberében megrendezett Gloria Victis történelmi vetélkedő témája a honfoglalás volt, és mint mindig, a legjobb öt (jelen esetben legjobb hat) csapat és az esszéíró pályázat legjobb három írásának szerzője részt vehetett a 2016 márciusában tartott jutalomkiránduláson.

A Selye János Gimnázium 2 csapata a 4. és 5. helyen végzett, így felkészítő tanárunkkal, dr. Deák Irénnel, népes képviselettel indultunk az idei megérdemelt jutalomútra. Ezúttal Erdélybe vezetett utunk. Tudtuk, hogy tartalmas kirándulásban lesz részünk, mivel tavaly a lengyelországi „kiruccanáson” is részt vehettünk.

Az első fontos megállónk a varázslatos Torockó volt, majd Bánffyhunyad következett, ahol ellátogattunk a helyi református templomba. Jókai kedvelt városában, Nagyenyeden a Bethlen Kollégium diákjai fogadtak minket, és mutatták meg az ottani vártemplomot. Aznapi szállásunk Gyulafehérváron volt, ahol másnap reggel korai ébresztő után körbevezettek bennünket a város gyönyörű, történelmi részein. Ezután már siettünk is Magyarigenbe, Bod Péter szülővárosába, majd Marosvásárhelyre, ahol megtekinthettük a Teleki Tékát, a vártemplomot, a Kultúrpalotát. Székelyudvarhelyen is megismerkedtünk a nevezetességekkel, majd késő este megérkeztünk Farkaslakára. Másnap reggel ellátogattunk Tamási Áron szülőházába, ahol az író egyik rokona vezetett körbe minket. Délután egy rövid látogatást tettünk Csíksomlyón, onnan Gyimesbükkre mentünk, ahol az 1000 éves határ és a hajdani Rákóczi-vár romjait mutatták meg. Nem hagyhattuk ki Gyimesfelsőlokot sem, és ellátogattunk a Szent Erzsébet Gimnáziumba is, ahol bepillantást nyerhettünk a székelyföldi diákok hétköznapjaiba is. Kirándulásunk utolsó helyszíne Kolozsvár volt, ellátogattunk Mátyás király szülőházához és a Szent Mihály-templomhoz.

A Gloria Victis kirándulások jellemzője, hogy mindig egy életrevaló, vidám és érdeklődő diákcsapat vesz rajta részt. Felvidéki és magyarországi városokból, név szerint Galántáról, Pozsonyból, Egerből, Zalaegerszegről, Komáromból, valamint Ipolyságról jöttek tanulók. Ahogy teltek a napok, látván, hogy nem kell félni a többiektől, a legszerényebbek is nyitni kezdtek társaik felé. Az autóbuszozás során nagyon sokat beszélgettünk, megismertük egymást, de a diákok esti kiruccanásai során sikerült a leginkább feloldódnunk és ismerkednünk. Négy nappal később fájó szívvel búcsúztunk el a többiektől. Az egri csapattól Budapest felé tartva váltak el útjaink, a többiekkel pedig még egyszer utoljára együtt töltöttük az estét és kissé belenyúlóan az éjszakát is.

Köszönet a Rákóczi Szövetségnek, hogy megismerhettük a történelmi Magyarország értékeit, ápolhatjuk a határon innen és túl élő magyar fiatalok összetartozását! A négy nap során annyi minden történt velünk és olyan mennyiségű élménnyel gazdagodtunk, hogy ezt leírni lehetetlenség volna. Lados Balázs idegenvezetőnk szavait nem feledve „nemzetszaporító” társainkkal továbbra is tartjuk a kapcsolatot, és már várjuk, hogy mikor találkozhatunk ismét.

Adouki Flóra Anna

Bozsaky Gábor

a Selye János Gimnázium

III. osztályos tanulói

Selyés Sárkányok

Idén harmadik alkalommal rendezték meg az alap- és középiskolák között zajló sárkányhajó-bajnokságot, melyen iskolánk diákjai a kezdetektől fogva remekül teljesítenek. Eddig háromszor versenyeztünk, és minden évben a dobogó második fokára léphetett fel csapatunk.

Minden úgy kezdődött, hogy egy átlagos napon, talán angolórára menet, Paraska tanár úr megkért, lenne-e kedvem sárkányhajózni. Első gondolataim közé természetesen az „az mi?” tartozott, de egészen izgalmasnak hangzott, ezért rögtön igent mondtam. Szombaton reggel hét órakor, kissé álmosan, de annál nagyobb lelkesedéssel vártuk e nem mindennapi sportverseny kezdetét. Vácott az adrenalinszint és a bizonyítási vágy egyaránt nőtt. A medencénél óriási hangzavarban elkezdődtek a párbajok. Telt-múlt az idő, míg csakhamar a döntőben találtuk magunkat. Hosszas küzdelem után lecsúsztunk az első helyről, de mindenki mosolyogva szállt ki a hajóból. A verseny végén Wichmann Tamás kilencszeres világbajnok kenus beszélgetett velünk és gratulált teljesítményünkhöz. Természetesen az úgynevezett „Wichmann-selfie” sem maradhatott el. Az ezüstérmek átvétele után finom ebédet ettünk, és jóllakva indultunk haza. Az út egy kiadós ebéd utáni szundítással telt.

Végezetül reméljük, hogy jövőre a három ezüstérem mellé egy arannyal bevont serleget is bezsebelhetünk.

Csapatunk tagjai: Bában Laura, Jakab Éva Barbara, Kara Mátyás, Csontos István, Csóka Dávid, Kinczer Noel, Banai Tóth István és Čermák Attila.

Králik Zsuzsanna