A rockverseny győztese: Csak Van

A Csak Van ötfős legénysége és Alan az eredményhirdetést követőenErdélyi Júlia felvételeTévedtem. Jött az utolsó zenekar, és hengerelt. Mentségemre azt tudom felhozni, hogy a Csak Van nevű együttest három éve láttam koncerten, és nem hagyott bennem mély nyomokat, egyértelmű volt: a lelkes fiataloknak még tanulniuk kell. Most viszont fellépésük láttán tátva maradt a szám. És nemcsak nekem, hanem a SuperStar-győztes, Cmorik Peter vezette zsűrinek is. A dunaszerdahelyi zenekar kitett magáért, és alaposan megkeverte a kártyákat. A zsűri végül neki ítélte oda a fődíjat. A közönségdíjas a zselízi Ayers Rock lett.

A Csak Van hattagú: öt hús-vér ember és a kabalaplüss, Alan alkotja, aki nem hiányozhat egyetlen koncertről sem. Az örömmámorban úszó tagokkal közvetlenül az eredményhirdetés után beszélgettünk.

Ez most mérföldkő az együttes életében, ugye?

Viola Ferenc: Mindenképp. Első komoly sikerünk.

Első? Hiszen én évek óta rendszeresen találkozom plakátokon, fesztiválok programján a Csak Van zenekarral.

Szabó László: Együttesünket 2002 nyarán alapítottuk meg, majd gitáros- és billentyűscserét követően 2004 végén alakult ki a mostani felállás. Az új tagok komoly stílusbeli változásokat hoztak. Megszületett mostani stílusunk, amit nemes egyszerűséggel besza-rocknak neveztünk el. Ez tükrözi leginkább vicces egoizmusunkat.

Bíró Szabolcs: Amolyan baráti kör vagyunk, amely jól érzi magát, ha zenélhet. Nincsenek különösebb céljaink, nem akarjuk megváltani a nagyvilágot, de még Szlovákiát sem. Nincsenek kötöttségeink. Ebből kiindulva biztos mi vagyunk Dunaszerdahely környékének legvidámabb zenekara.

Kovács László: A minap valaki azt mondta rólunk, hogy nem piacorientált együttes vagyunk. Igaza van. Nincs stratégiánk, még célközönségünk sincs. Magunknak zenélünk, meg azoknak, akik azonosulni tudnak a zenénkkel, mondanivalónkkal.

Ebből kifolyólag fennáll annak a veszélye, hogy nem hagytok nyomot az utókornak, miután eltűntök.

Nagy Péter: És akkor mi történik? Semmi. Ez benne van a pakliban. Még ettől sem leszünk szomorúak.

Tudom, a zenészek nem szeretik, ha hasonlítgatják őket az idolokhoz, de ha közelebb akarunk jutni az érdekes, saját magatok által elnevezett stílushoz, kiket lehet megemlíteni a példaképek közül?

Szabó László: Hard-rock elemekre építünk. Legnagyobb kedvenc a Deep Purple. Különösen a nyolcvanas évek rockzenéjét szeretjük, a magyarok közül a Lordot és a P. Mobilt. Ezeken nőttünk fel.

Ne viccelj már, amikor ezek a zenekarok leginkább hódítottak, még csecsemők voltatok. Korotokból kiindulva szerintem a kilencvenes évek vitatott megítélésű zenéjén nőttetek fel.

Szabó László: Persze, ezeket hallottuk úton-útfélen a rádióból, de mi más mellett tettük le a voksunkat. A szüleink által hallgatott minőségibb zenét választottuk.

Viola Ferenc: Nekem a mai kor zenéje sem igazán jön be. Van egy-két üdítő kivétel, de inkább maradok a nyolcvanas évtizednél.

Stúdiófelvétel a nyereményetek. Most gyorsan készül néhány új dal, vagy a már meglévőket rögzítitek?

Bíró Szabolcs: Sok számunk van, a többségüket még csiszolni kell. Most az a legfontosabb, hogy két-három dalt megfelelő minőségben rögzítsünk, hogy a jövőben tudjuk használni, amikor a koncertszervezők anyagot kérnek tőlünk.

Csak Van

Bíró Szabolcs – ének

Viola Ferenc – gitár

Szabó László – basszusgitár

Nagy Péter – billentyű

Kovács László – dob