A pedagógia válsága

Az értékekre alapozott nevelési modellek az elmúlt évtizedek pedagógiai elméletéből hiányoztak, mint ahogy ezek ma sem kidolgozottak. Ebben az időszakban az érték fogalma a neveléstudományban többnyire csak nagyon elvontan, hivatkozások vagy kijelentések formájában jelent meg.

A személyiségfejlődés szempontjából fontos értékeket nem nevesítették, hanem inkább burkolt formában írták körül. A szakirodalomban néhány rövid bekezdésben felvetődött ugyan az értékszempontú nevelés igenlése, szükségessége, de ennél tovább nem jutott az elmélet: minden maradt a korábbiak szerint. A „rejtőzködő” érték ugyan ott volt a nevelés elméletében és gyakorlatában – illetve inkább csak ezek hátterében –, csak senki nem nevesítette, s így nem is tölthette be igazi funkcióját. Ebben a helyzetben a neveléstudománynak egy sajátos ellentmondása fejeződik ki. Mivel valamennyi emberi tevékenység céltudatos, célok által vezérelt, a nevelésnek is mint tevékenységnek alapvető kritériuma a tervszerűség és tudatosság. Ebben a nevelésfelfogások túlnyomó többsége megegyezik: lényegi elemként említik az intencionális jelleget. Az utóbbi évek során a társadalmi életben a deviáns jelenségek száma egyre inkább nő. E jelenségek értelmezéséhez a szakirodalom az értékválság, értékzavar kifejezéseket használja. Az „értékválság”, „értékzavar” kifejezések jelentéstartalmai nem az értékek válságát, zavarait jelentik: valójában a társadalom válságáról, zavarairól van szó, s a társadalmi rétegeknek, csoportoknak s bennük az egyénnek a valós (pozitív) értékektől való elfordulása, a normákkal, szabályokkal való szembehelyezkedése ez esetben csak következmény. Vagyis nem az értékek vannak válságban, hanem az értékválasztó (értékmegőrző, értékalkotó) ember, s személyiségének egyik legfontosabb viszonyulása, megnyilvánulása: az értékelés.

A felnövekvő nemzedék pedig kisebb-nagyobb mértékben eltér a felkínált értékrendszertől. Ez természetes, mert az állandóan változó világ újonnan keletkező társadalmi problémáinak, létkérdéseinek megoldásához az előző generáció értékrendszere nem mindig ad mindennapi tevékenységbe illeszthető, használható orientációt, megoldást. ĺgy az átörökítendő értékrendszer bizonyos elemei elhomályosulnak vagy elvesztik jelentőségüket, s helyükre új értékek lépnek.

Nem hagyható figyelmen kívül, hogy az értékhagyományozásnak, az értéktanulásnak lehetnek helytelenül megválasztott körülményei, módszerei, aminek következtében a mintának szánt értékrendszer kevéssé vonzó, s a felnövekvő nemzedék tagjai, csoportjai komoly konfliktusokat élnek át, aminek következtében nem alakul ki határozott, egyértelmű értéktudatuk. (lá, rv)