A művészetek megszerettetése az óvodában

Az ember egyik legfogékonyabb életszakaszában, a kisgyermekkorban a művészeti jellegű tevékenységek – főként a rajzolás, az ének az önkifejezés legtermészetesebb formái közé tartoznak. Hogyan segíthető elő a kicsik alkotókészségének minél teljesebb kifejlődése? Grazyna Mendecka lengyel pszichológusnő két olyan kísérletről számolt be a High Ability Studies című folyóiratban, amelyek a művészeti foglalkozásoknak az óvodásokra tett hatásait vizsgálták.

A kísérlet elején a részt vevő hatéves kicsiket egy játék során arra kérték, hogy meséljék el: „Mit súgott a fülükbe a mesepatak?” A válaszokat, amelyek érzékletes képet adtak a gyermekek alkotó képzeletének fokáról, gondosan följegyezték. Az ezt követő három hónap során hat bábelőadást mutattak be nekik, s a bábokat, amelyek a darabokban szerepeltek, bent is hagyták az óvodában. A „bábsarok” óriási népszerűségre tett szert; a gyerekek rengeteget játszottak ott. A negyedév elteltével megismételték a fantáziajátékot, s a kutatók azt tapasztalták, hogy a „mesepatak” ezúttal már sokkal érdekesebb dolgokat sugdosott a gyerekek fülébe. A válaszokat a kutatók összehasonlították olyan gyermekekéivel is, akik nem vettek részt a kísérletben, s azt tapasztalták, hogy a bábművészettel való találkozás nagyfokú fejlődést eredményezett. A kicsik képzelete elszakadt a hétköznapi dolgoktól, s mondataik is sokkal összetettebbek és gazdagabbak lettek. Míg eleinte ilyenféle válaszok érkeztek tőlük: „A patak azt mondta, hogy kapok majd egy biciklit”, három hónap elteltével inkább a következő volt jellemző: „A patak azt mondta, hogy ha nagy leszek, az űrbe fogok repülni, ahol bolygóközi űrhajók lesznek és sok-sok csillag. És az űr nagyon színes lesz.”

A másik kísérlet során két húszfős, 5-6 éves gyerekekből álló óvodáscsoport tagjainak azt a feladatot adták, hogy készítsenek képet A tél címmel. Ezután az egyik csoportnak egy héten át összesen nyolc alkalommal 3-4 percnyi részleteket játszottak le Vivaldi Négy évszak című művéből. A kicsiket megkérték, hogy csendben, ellazult állapotban hallgassák a zenét, majd utána szabadon mondják ki gondolataikat, érzéseiket. A hét elteltével ismét rajzot kellett készíteniük. Öt független pontozó értékelte a képeket. Az eredmények azt mutatták, hogy a kísérletben részt vevő ovisok rajzai jobbak, részletgazdagabbak, kifejezőbbek lettek. A kompozíció és a színhasználat is javult, s az ábrázolt emberek több egyedi vonást mutattak.

Mindez arra mutat, hogy a művészettel való találkozás észrevehetően javítja az óvodás gyermekek kreatív teljesítményét. S az ilyesfajta fejlesztő foglalkozásokhoz még csak számottevőbb anyagi eszközökre sincsen szükség. Csupán egy kis szakértelemre – és lelkesedésre. (ma, he)