A hiperaktivitás lelki háttere

A kifejezés ismertté vált az óvodákban és az iskolákban, csakúgy, mint a közfelfogásban. Mi állhat a probléma hátterében, mi okozza egyre gyakoribb előfordulását, vajon megbízható-e a diagnosztikai munka ezen a területen, vagy csak a társadalmi változások családban megmutatkozó leképeződését tükrözik azok a gyermekek, akik a fokozott motoros nyugtalanság jeleit mutatják? Egyáltalán, mikor tekinthető kórosnak a motoros aktivitás, ha a környezetet zavarja, idegesíti, vagy ha a gyermek életkorától elvárható viselkedési szintet befolyásolja? Mivel a hiperaktivitás gyermek- és serdülőkorban leggyakrabban előforduló probléma, a búcsi Katona Mihály Alapiskola igazgatósága meghívta Dr. Fodorné Földi Ritát, a Károli Gáspár Református Egyetem, Bölcsészettudományi Karának tanszékvezetőjét, egyetemi docenst, aki a szülőknek és a részt vevő pedagógusoknak a probléma személyiségfejlődéssel kapcsolatos oldalát ismertette.

Kórkép vagy kortünet?

Bár a hiperaktivitás tünetei rendkívül szembeötlők, a mai napig sem eldöntött, hogy önálló kórképről, vagy tünetegyüttesről beszélhetünk. A nehézségeket részben az okozza, hogy a hiperaktivitás okát még nem sikerült egyértelműen meghatározni, annál is inkább, mivel a korai gyermekkorban valamennyi agyi károsodás hasonló tüneteket okoz. Egyébként is nehéz eldönteni, hogy mikor túlzott a motoros aktivitás, meddig tekinthető elfogadhatónak. Könnyű belátni, hogy testnevelési órán a mozgékonyság kívánatos tulajdonság, ha nem lép túl egy tolerálható szintet. Ugyanez a mozgékonyság igen zavaró lehet az elméleti jellegű órákon, ami mind a pedagógus, mind a szülő részére a legzavaróbb és egyben a legfárasztóbb is. A hiperaktív gyermek nem képes végigülni az órákat, gyakran feláll, kimegy az osztályteremből. Hosszú ideig nem köti le sem a mesehallgatás, sem a játéktevékenység, esetleg a felnőttel hajlandó kicsit tovább megmaradni a játékhelyzetben. A kapkodás, a gyakori tevékenységváltás, és impulzivitása gyakran sodorja veszélyhelyzetbe. Fokozott a baleseti hajlam, gyakran szenvednek kisebb-nagyobb sérüléseket. Játszik a keze ügyébe eső tárgyakkal, ceruzával, füzettel, radírral és társaival. Gyakran belebeszél az órába, közbevág, gyakran válaszol úgy, hogy még nem is hangzott el a kérdés. Az életkor előrehaladtával a tünetek – főleg a motoros aktivitás területén – csökkennek, de gyakran a gyerekek felénél a serdülőkor után is fennmaradnak.

Feltételezett okai

A hiperaktivitás, mint viselkedéses tünetegyüttes, nem új keletű probléma, az első tudományos megközelítése a XX. század elejére tehető. Agysérülés után a gyermekeken motoros nyugtalansággal járó állapotot figyeltek meg, és ennek alapján arra a következtetésre jutottak, hogy gyermekkorban bármely agyi károsodás hiperaktív magatartással járhat együtt. Megállapították, hogy az agyvelőgyulladáson átesett egyéneknél sajátos személyiségváltozást, „apacs típus” kialakulását lehetett megfigyelni, amely legfőbb jellemzői a nagyfokú motoros nyugtalanság, azonnali szükséglet -kielégítésre törekvés morális gátlások nélkül, valamint agresszivitás és impulzivitás.

Kisgyermekkori korlátozás

A hiperaktivitás kialakulásában meghatározók lehetnek azok a változások is, melyek a civilizáció fejlődésével bekövetkeztek és igen gyakran negatívan hatnak a gyermekek fejlődésére. Az életmódban bekövetkezett változások a túlzott urbanizációval, a városiasodás kialakulásával állnak kapcsolatban. A családok élete, jelentős változásokon ment keresztül az utóbbi néhány évtizedben. Átalakultak a szokásrendszerek, csökkent a szabadidő mennyisége, megváltozott a szabadidő eltöltésének módja. Ezek a változások általában is hatnak a népesség egészségi állapotára, felnőttekére és gyerekekére egyaránt. A mozgásigény kisgyermekkori korlátozása azonban szoros összefüggést mutat a hiperaktivitás tüneteinek megjelenésével, hiszen a mozgásigény életkori sajátosság, a fejlődés meghatározó tényezője és ennek korlátozása önmagában is fokozza a motoros nyugtalanságot. A tévé és videó túlzott mértékben tört be a családok életébe, a fáradt, gyakran kimerült szülők szívesen veszik, ha a gyermek órák hosszat gubbaszt a televízió előtt, addig sem zavarja őket a házimunkában. A televízió káros hatásaira kevesen gondolnak.