A hét törpe

Hapci, Morgó, Vigyorgó és a többi kis törpe neve biztosan ismerősen hangzik mindenki számára. Vannak azonban olyan törpék, akik nem kerültek be a mesekönyvekben. S hogy kik ők? Ők a kert őrzői és védői, vagyis a kerti törpék.

A történet úgy 130 évvel ezelőtt kezdődött, amikor 1872 nyarán egy türingiai kisvárosban egy cég megkezdte ezeknek a kis kerti manóknak a gyártását.

Az agyagmanók igazi térhódítása a XIX. században indult meg, amikor a nagyvárosok peremén megjelentek a gazdag gyárosok, iparosok, és hatalmas villákat építettek. Ebből is látszik, hogy a kis figurákat eleinte csak a gazdag, módosabb emberek engedhették meg maguknak.

S hogy ki, miért állít törpét a kertjében? Hát, ennek a dolognak több oka van. A törpebarátok jelentős része mesevilágba képzeli magát, és mint tudjuk, ott aztán nincs hiány a törpékből és a többi fantasztikus lényből sem. Na, azért óriást biztosan senki nem állítana az udvarára.

Van, aki a kertben ácsorgó figurákkal elmúlt gyerekkorát szeretné egy kicsit visszaidézni.

Persze, a német találmány hol hódítana legjobban, ha nem Németországban. A német területeken ma úgy 25 millió kerti törpe teljesít szolgálatot az udvarokon.

A kínálat, pedig iszonyúan széles. A hagyományos, szakállas, piros sapkát viselő, mosolygós gnómok már kimentek a divatból.

Megjelentek a politikusokat, médiasztárokat, zenészeket, énekeseket ábrázoló kis figurák. Volt olyan fiú, akinek a kedvence egy talicskát toló kis törpe, akivel az volt a terve, hogy beviszi a szobájába, hogy ne érezze magát olyan nagyon egyedül. Aztán az árát meglátva elgondolkodtott egy kicsit. Nálunk egy ilyen kis kerti szépség ára ezer korona körül kezdődik, a legdrágább pedig elérheti a 4000 ezer koronát is.

Nálunk nincs nagy kultusza a kerti törpék állításának. Nem úgy, mint mondjuk Hollandiában, ahol 1925 és 1989 között hatósági engedély kellett ahhoz, hogy valaki agyagfigurával díszíthesse a kertjét.

A 130 évvel ezelőtti nagy történelmi pillanat emlékére Németországban még egy kiállítást is rendeztek, Szeretve és kigúnyolva címmel. Itt a látogatók mindent megtudhattak a törpék életéről, elkészítésükről.

Arról, hogy ezek a törpék nem is voltak olyan magányosak, mint ahogy én kiskorunkban gondoltuk. Pedig sokan még sálat is kötöttek a nyakukba, nehogy megfázzanak a nagy hidegbe. Aztán egy szép napon arra mentek haza, hogy hiába volt minden igyekezetük, mégis csak kárt tett bennük a nagy hideg. Egyszóval, hősi halált haltak.

De hát, ahány ház, annyi szokás. Vannak, akiknek nagyon szimpatikusak ezek a kis alakok, de vannak olyanok is, akik giccsesnek tartja őket. (s, he)