A Hess-hegyre kirándultunk

Ezúttal számos eddigi kötete közül a Hess-hegy titka és a fapapucsok kapta a főszerepet. A könyvtár társalgójában különös, varázslatos dolgok történtek. Vanyó Márta a zeneosztályról valódi madárcsicsergést, Kecskés Ildikó, ugyancsak a könyvtár dolgozója, kövek koppanását, majd pedig már-már valódi hegymászást idézett elő a túrázóknak a félhomályban.

A gyerekek csodás kiránduláson vehettek részt Kollár Andrea és Švec Mónika segítségével, akik felolvastak az ifjúsági regényből, mintegy ízelítőt nyújtva a könyv rejtelmeibe. A tanulók a böngészőben az értelmező szótárból kikeresték a furcsa és számukra ismeretlen szavakat is. Komoly alkotóműhellyé vált a társalgó, amikor a csemeték egy része elvonult a bátorkeszi Farkas László gitárossal, hogy Szilviának meglepetést készítsenek. „A labda nem titok gömbölyű, a felhőtlen hajnal gyönyörű. Barátom hogyha vagy, miért kéreted magad? Nosza hát, tedd meg, oly egyszerű…” – a könyvből vett idézet megzenésített változatával ajándékozták meg M. Csepécz Szilviát, amiért egy izgalmas, több szálon folytatódó ifjúsági regénnyel lepte meg őket.

A szerző a legújabb terveiről, egy új regényéről és mesés rádiójátékáról is beszámolt a gyerekeknek. Balázs F. Attila, az AB-ART Kiadó igazgatója is részt vett a mesedélutánon, és büszkén mondta, hogy M. Csepécz Szilvia, a Kicsi, kisebb, legkisebb, cseppet sem kevésbé kalandos és izgalmas mesekönyvével a legjobb szlovákiai gyermekkönyv címet is kivívta magának, amellyel a Frankfurtban megrendezett nemzetközi versenybe is bekerült. A gyerekek bizalmukba fogadták vendégeiket ezen a madárdalos, erdei találkozón, pedagógusuk, Vanyó Mária biztatására. Többen elárulták, hogy titkos naplót vezetnek, és néhányan már próbálkoztak az írással is.

„Fiatalon, még gyerekkoromban határoztam el, hogy írni fogok. Ötévesen megtanultam folyékonyan olvasni és írni. Apukám rajzos matematika könyvéből, amit a padláson találtam. Ekkor még csak a nyomtatott betűk világát ismertem. Unatkoztam is elsőben. Öszszevont osztályokban, mi elsősök a harmadikosokkal együtt tanultunk, és engem sokkal jobban érdekelt, hogy mit tanulnak a nagyok. Odahaza legtöbbször szólt a rádió, és egyszer a hírek, a zene helyett valami csodaféle ütötte meg a fülemet. József Attila versét szavalták. Amikor édesapám látta, hogy ez milyen hatással van rám, megajándékozott egy József Attila kötettel, nagyon megszerettem a verseit és elhatároztam, hogy ilyet írni én is tudok. Másodikos koromban jelentek meg első verseim a Kis Építőben, amelyekre nagyon büszke voltam” – viszonozta Szilvia a gyermekektől kapott őszinte bizalmat.

A kövecskék ezen a napon komoly szerepet kaptak a kis nebulók kezei között. Berényi Margit ritmusos, verses játékra hívta kis közönségét, akik bátran felültek a ziki-zaki-zakatoló versvonatra, és késő délutánig le sem szálltak róla. Toll, papír és fantázia kell „csupán“ ahhoz, hogy valaki jó verseket és meséket tudjon írni, biztatta a szerző és a kiadó igazgatója a gyerekeket, akik megígérték nekik, hogy sokat fognak olvasni, és emellett nem felejtenek el álmodozni, nagyokat utazni a mesék és rejtelmes történetek világában.