A hátrányos helyzet csökkentésére

A hátrányos helyzet forrása gyakran a családi háttér gazdasági és szociális jellemzőiben, az adott települések típusában, infrastrukturális ellátottságában rejlik. A hátrányos helyzet csökkentésére, illetve megszüntetésére az iskola egymaga nem vállalkozhat. A gazdasági növekedés, a munkaerő-piaci tendenciák, a regionális politikák, a szociálpolitika, az egészségügyi politika mind befolyásolja az egyenlőtlenségek alakulását.

Anélkül, hogy teljes igényességgel feltérképeznénk a hátrányos helyzet mibenlétét és az iskoláknak az arra adott válaszát, kijelenthetjük, az egyenlőtlenség egyik fontos dimenziója a településtípus, illetve a régió. A gyerekes családok fokozottan ki vannak téve a szegénységnek, és közülük is leginkább a kis falvakban lakók, illetve az ország keleti felén élők. Más adatok is alátámasztják azt a tényt, hogy az egyenlőtlenségek legfontosabb dimenziója a települési lejtő mentén alakul. Az oktatási rendszerrel szembeni egyik elvárás az is, hogy a kezdeti hátrányokat mérsékelje, de legalábbis ne erősítse fel. A tanulmányi teljesítmények viszont egyértelműen a nagyobb települések, városok és a főváros előnyösebb helyzetére utalnak, vagyis úgy tűnik, hogy az oktatási rendszer nem igazán mérsékeli a kezdeti egyenlőtlenségeket. Az egy főre jutó oktatási kiadások, a szaktanárokkal és a könyvtárakkal való ellátottság is a városok előnyösebb helyzetére utalnak. A hazai iskolarendszer egyik jellegzetessége, hogy a speciális igények kielégítésére általában különálló intézményeket működtet, így például a fogyatékos gyermekek esetén, ahol integrált megoldások ugyan léteznek, de csak csekély mértékben. A cigány tanulók oktatása is gyakran történhet szegregált módon, külön osztály formájában. Viszonylag keveset tudunk az alsóbb szinteken történő hátránykompenzálásról, a normál iskolarendszer keretében történő próbálkozásokról és azok hatékonyságáról. Ez annál fontosabb lenne, mivel az iskolarendszerben lezajló folyamatok egy része afelé hat, hogy a nehezebben kezelhető tanulókat minél korábban kiszelektálja, és az iskola elvárásaihoz jobban alkalmazkodókat preferálja. A nyolcosztályos gimnáziumok, elit középiskolák ugyan nagyon fontos terepei a tehetséggondozásnak, de nem feltétlen segítik – hiszen nem is céljuk – az esélyegyenlőséget. A tömeges és jó színvonalú oktatás viszont a nemzetközi versenyképesség és a felsőoktatás merítési bázisának fenntartása szempontjából is elengedhetetlen. Valószínűleg a települési hátrányok csökkentését segítheti az iskolák informatikai fejlesztése és ezáltal a világhálóba való becsatolása.

A kulturális tőke átörökítésének mechanizmusait firtató vizsgálatok elemzése adhat csak igazán választ arra, hogy milyen szerepet is tölt be az iskola a társadalmi egyenlőtlenségek reprodukciójában és a társadalmi mobilitásban. (o, rv)