A gombaszedés művészete

Biztosan neked is eszedbe jutott már, amikor kószáltál az erdőben vagy a réteken, hogy milyen jó lenne gombát szedni. Ahhoz azonban, hogy csak a finom és ehető gombákat gyűjtsd össze, rendelkezni kell némi előismerettel.

Izgalmas dolog – főleg így nyáron – felkerekedni, és elindulni az erdőbe vagy a mezőre gombát gyűjteni, majd hazavinni a zsákmányt, megfőzni és megenni. A gombaszedésre azonban fel kell készülni, hogy elkerülhesd a gyilkos galócákat és többi mérgező apróságot.

Gombát szedni mindig eső után érdemes, mivel ezek az élőlények a víz hatására nagyon gyorsan nőnek, ahogy a szólás is mondja tréfásan a sokgyerekes családokra: gomba módra szaporodnak. Tehát amikor egy nyári zápor után újra kisüt a nap, akkor érdemes elindulni. A legjobb az, ha nem egyedül vágsz neki a feladatnak, hanem egy tapasztalt gombagyűjtővel indulsz útnak. Mindig vigyél magaddal egy jó gombáskönyvet, ami segít az eligazodásban!

A gyakorlottabbak már tudják, hogy sohasem szabad olyan gombát elfogyasztani, amit 100%-osan meg nem határoztunk. Ha a legkisebb gyanú is felmerül, hogy a gomba esetleg mérgező lehet, azonnal dobd el! A gyűjtéshez feltétlenül szükséges egy jól vágó kés. A gombákat sohasem szabad tövestől kitépni, mert így megsérülhet a telep. Másrészt így sokkal tisztábban megmaradnak a leszedett példányok.

Csak akkor vágd le a gombát, ha már teljesen meghatároztad, és tudod róla, hogy milyen típusú. Hiszen miután leszedted, könynyen előfordulhat, hogy bizonyos lényeges ismertetőjegyei (pl. a bocskora és a gyűrűje) megsérülnek, vagy esetleg ott maradnak az avarban, ha nem figyelsz eléggé. Nagyon lényeges dolog a gombák megfelelő tárolása, hiszen egy gombagyűjtő kirándulás általában több órát vesz igénybe. Nem ajánlott a nejlonzacskó, mert abban befüllednek a gombák, és bomlásnak indulhatnak. Célszerű nyitott fedelű kosarat vagy vászontáskát vinni gombászáshoz.

A gomba meghatározásánál figyelembe kell venni a legapróbb részleteket is: a környezetét, ahol terem, a külalakját és a jellegzetes tulajdonságait (pl. íz és szag). Fontos megvizsgálni a gomba kalapját, gyűrűjét és bocskorát. A kalap színe, alakja, illetve a felületén található pettyek, a kalapbőr lehúzhatósága, ragacsossága gyakran segít az előzetes meghatározásban. Utána nyomban figyelembe vehetjük a kalap alján található termőréteget, amely nevét spóratermelő voltáról kapta. Ez lehet lemezes, szivacsos vagy tüskés. A gomba tönkjén található gyűrű és az ez alatt elhelyezkedő bocskor alapos megfigyelése szintén sokat segíthet a gomba meghatározásánál.

Az emberek sokszor tévhiedelmeket kötnek a mérges gombákhoz. Ezektől meg kell szabadulni, illetve nem szabad elhinni. Például nem igaz, hogy a mérges gombának rossz íze van, kellemetlen az illata és visszataszító a külseje, sőt sokszor éppen ellenkezőleg. Az sem igaz, hogy a kukacok vagy más állatok által megrágott gomba mindig ehető és jóízű, hiszen sokszor előfordul, hogy az emberi és az állati szervezet különbözően reagál a mérgekre. A nyersen mérgező gombák nem feltétlenül lesznek ehetőek, ha megfőzzük, illetve sütjük őket: típusa válogatja, de a legmérgezőbb fajok bárhogyan fogyasztva is kifejtik hatásukat. Ha befejezted a gombagyűjtő kirándulást, akkor mindenképpen fordulj gombaszakértőhöz, és ellenőriztesd vele a leszedett példányokat. Még akkor is tedd meg ezt, ha teljesen biztos vagy a meghatározásban. Ha a szakértő is áldását adja rá, akkor már tényleg minden rendben van, elkészítheted és megeheted a begyűjtött eleséget. Jó étvágyat hozzá! (n)