Egyesítették Nagy Konstantin mutatóujját a kezével a Louvre-ban

A Szent Konstantinként is emlegetett császár kolosszális bronzszobrának maradványait a római Capitoliumi Múzeumban őrzik, a töredékek az intézmény egyik fő attrakciói. A Louvre-ban a közelmúltban fedezték fel, hogy már 1863 óta a gyűjteményükben található a hiányzó 38 centiméteres aranyozott mutatóujj.

Az elveszett szobortöredékre Giampietro Campana (1808-1880) római bankár és műgyűjtő gyűjteményében bukkantak francia kutatók ókori bronzszobrok hegesztési technikáinak tanulmányozása közben.

A Louvre III. Napóleon alatt jutott a 19. századi itáliai bankár valaha több mint 12 ezer darabot számláló gyűjteménye egy részének birtokába, amelyet most a római Capitoliumi Múzeumtól és szentpétervári Ermitázstól kölcsönkapott tárgyakkal együtt újraegyesítve mutatnak be az Egy itáliai álom: Campana márkijának gyűjteménye című, február 18-ig látogatható tárlaton a Napóleon-csarnokban.

Giampietro Campana a Monte di Pieta római állami zálogház igazgatója volt. 1858-ban több év börtönbüntetésre ítélték sikkasztásért, gyűjteményét az egyházi állam elkobozta és eladta. A kollekció túlnyomó részét - együttesen több mint 10 ezer tárgyat - három állam, Oroszország, Nagy-Britannia és Franciaország vásárolta meg.

A római Capitoliumi Múzeum szerint az ujjat minden valószínűség szerint 1584-ben választották le a szobor többi részéről, akkor, amikor a földgömböt, amelyet Konstantin eredetileg a kezében tartott, egy kilométerkőre helyezték a Via Appián. A császár mutatóujja már azon a metszeten is hiányzott, amelyet Deigo Revillas apát 1759-ben publikált.

Nagy Konstantin kezének és mutatóujjának egyesítését az tette lehetővé, hogy a Capitoliumi Múzeum kölcsönadta a császár kezét az újraegyesített Campana-kollekciót bemutató kiállítására. A Louvre tárlatán hosszú idő után újra együtt látható a gyűjtemény több más egybetartozó darabja is.